Stresszben élnek a dunai halak

A hajók kiszámíthatatlan zajának kitett halak stresszben élnek, s ez hátráltatja fejlődésüket - állapította meg Dr. Lidia Eva Wysocki, a a bécsi egyetem hidroakusztikai biológiai laboratóriumának munkatársa.
A kutató a halak hanghatásra adott stresszreakciójára vonatkozó megfigyeléseit a Brit Ökológiai Társaság Biological Conservation című folyóiratában publikálta.
Dr. Wysocki a Dunán és két ausztriai tóban hajómotorok hangját rögzítette, és a laboratóriumban hasonlóan nagy hangerővel (153 decibel) játszotta le pontyoknak (Cyprinus carpio), európai sügéreknek (Perca fluviatilis) és fenékjáró küllőknek (Gobio gobio), majd 30 perc elteltével megmérte a halak kopoltyúján át kibocsátott kortizol stresszhormon mennyiségét. A hajózajnak kitett halak lényegesen több kortizolt választottak ki, mint a csöndben lévő, vagy egyenletes, úgynevezett fehér zajnak kitett társaik.
Wysocki szerint a halak valószínűleg alkalmazkodni tudnak az állandó zajhoz, de a hajók zajának kiszámíthatatlan volta stressz állapotot vált ki. Mivel a stresszhormon magas szintje hátráltatja a növekedést, a nemi érést és az immunrendszer működését – tehát a túlélőképességet – a folyami és tavi hajók motorjainak zaját csökkenteni kell – vonta le a következtetést a kutató.
Korábban más tudósok és környezetvédők is felvetették már, hogy a delfincsapatok egyre gyakoribb partra tévedésében is szerepe lehet az ember keltette zajoknak.