Boa Vista: a teknősöké vagy a turistáké?
A Zöld-foki-szigetekhez tartozó Boa Vista eddig háborítatlan tojásrakó helyül szolgált a veszélyeztetett fajnak számító álcserepes teknős számára. A terület érintetlensége miatt egyre inkább a tömegturizmus célpontjává válik.
Minden évben május és szeptember között ugyanaz a jelenség játszódik le az Afrika nyugati partjaitól mintegy 500 kilométerre található, Zöld-foki-szigetekhez tartozó Boa Vistán: több mint 3000 álcserepes teknős (Caretta caretta) érkezik a sziget partjaihoz, hogy lerakja tojásait. A jelenségre csak néhány évvel ezelőtt figyeltek fel.
A 620 négyzetkilométer kiterjedésű Boa Vista, a maga alig 4200 fős lakosságával, a szigetcsoport legérintetlenebb területe. A kérdés, hogy meddig?
A legfőbb veszély a növekvő tömegturizmus
A sors iróniája, hogy pont ez az érintetlenség veszélyezteti a tengeri teknősök fennmaradását: a mintegy 50 kilométeres gyönyörű strand ugyanis egyre gyakrabban szerepel az utazási irodák turisztikai kínálatában. Csak az elmúlt négy évben megduplázódott a szigetre érkező turisták száma, így ma már eléri a 180 ezer főt évente.
A helyi kormány is ösztönzi a turizmus felfutását egy Boa Vistára tervezett nemzetközi repülőtér építésével (jelenleg a szigetcsoportnak Sal-szigeten van az egyetlen nemzetközi repülőtere), és a tervek szerint az elkövetkező 20 évben mintegy 30 ezerre növelnék a szálláshelyek számát.
Ricardo Monteiro, a zöld-foki-szigeteki WWF iroda vezetője aggodalmát fejezte ki a repülőtér építésével kapcsolatban: szerinte ezzel a beruházással évente akár az 1 milliót is elérheti a szigetre érkezők száma.
A szigetcsoport nevét a portugál felfedezőktől kapta; gazdag vegetációja miatt az 1456-ban ideérkező első hajósok Zöld-foknak nevezték el. A 18. század óta a szigetek jelentős változáson mentek keresztül. Bár a természetpusztítás felerősödött, a terület még ma is kiemelkedően nagy fajdiverzitással rendelkezik, sok faj csak itt fordul elő a Földön: ilyen például a zöld-foki-szigeteki veréb (Passer iagoensis), a zöld-foki-szigeteki szirti sas (Apus alexandri), mintegy 12 hüllőféle, öt denevérfaj és 92 veszélyeztetett növény. A kormány eddig 47 védett területet jelölt ki, és csatlakozott a CITES-hez (Vadon Élő Fajok Kereskedelméről Szóló Washingtoni Egyezmény)
A turizmus és a természetvédelem összehangolása a cél
A védett területek kijelölése komoly konfliktusforrást jelent. Erre példa egy Sal-szigeten tervezett, 15.000 fő kapacitású turisztikai központ (szállodával, kikötővel), amelynek helyszínéül egy védett tengeri területet jelöltek ki.
„A turizmus számunkra nem csak a tengert és a napot jelenti. Nem akarunk a második Kanári-szigetekké válni, tanultunk az elődünk hibájából” – nyilatkozta Filomena Ribeiro, a zöld-foki-szigeteki turisztikai hivatal vezetője. „A helyieknek fel kell ismerniük, hogy a nagyobb területen alkalmazott szelíd turizmus hosszútávon inkább előnyükre válik, mint a kis területre koncentrálódó tömegturizmus.”
A WWF a kormánnyal és a helyi szervezetekkel együttműködve a közeljövőben kidolgoz egy környezeti menedzsment tervet, amely segítené a tengeri és a tengerparti élővilág sokféleségének megőrzését. A folyamatba bevonják a helyi szervezeteket és a lakosságot, hogy ők is profitálhassanak belőle, de a tengerpart a veszélyeztetett tengeri teknősök paradicsoma is maradhasson.
A tengeri teknős mind a hét faja veszélyeztetett
A tengeri teknősféléknek jelenleg hét faja ismert; trópusi, szubtrópusi tengerekben élnek, szaporodásuk viszont a szárazföldhöz kötött. Többnyire algával, tintahallal, medúzával és rákfélékkel táplálkoznak. A nőstények évente 3-4 alkalommal a tengerparton ásott mélyedésekbe teszik le a tojásaikat, aztán magukra hagyják őket. Egy fészekaljban 100-120 körüli tojás van. A kifejlett példányok akár az 500 kilót is elérhetik, és 20-30 éves korukban válnak ivaréretté. Bár vándorlásuk során hatalmas távolságot tesznek meg, a tojásaikat mindig ott teszik le, ahol maguk is kikeltek.
Az álcserepes teknősre, akárcsak a többi tengeri teknősre napjainkban komoly veszélyt jelentenek a halászhálók, az értékes páncél és a hús miatti orvvadászat, valamint a tojások begyűjtése. Ennek köszönhetően mára a tengeri teknős mind a hét faja veszélyeztetett, és felkerült a CITES listára. Az álcserepes teknős Európában csak Görögország és Ciprus partjainál „fészkel”.