Liliom illatú óriásféregre bukkantak
A közelmúltban egy két évtizede nem látott, hatalmas, liliomként illatozó gyűrűsférget ástak ki Washington államban. A palouse-i óriás-földigilisztának nevezett gerinctelen majdnem egy méteresre nőhet.
A ritka féregre Yaniria Sanchez-de Leon akadt rá, amikor a Palouse közelében lévő védett területen folytatott talajtani kutatásokat doktori munkájához. Rögtön fölfigyelt az állatra, mert „szinte világító fehér és az elülső vége rózsaszín a száj közelében”.
„Rögtön gondoltam, hogy a palouse-i óriás-földigiliszta lehet, amikor rátaláltam, de túl rövidnek tartottam.” – meséli. – „Tudtam a féregről, mivel a korábbi földigiliszta-kutatások beszámoltak róla, hogy bennszülött a területen. Nagyon izgatott lettem, amikor rábukkantam!”
Noha a doktorandus nem érzett túl sok liliomillatot ennél a példánynál, elmondta, hogy a korábbi tanulmányok említést tesznek a kellemes illatról, amelynek funkciója még magyarázatra szorul.
A féreg tudományos neve Driloleirus americanus, amelynek első fele „liliomszerű férget” jelent. A földigilisztát elsőként Frank Smith kutató pillantotta meg 1897-ben, és leírása szerint az állat mélyen a termékeny palouse-i talajban él. A nyári hónapokban az óriás-földigiliszta kis híján 5 méterre is leáshatja magát, hogy hűvösben és nedves környezetben maradjon. A vizet a nefridiumoknak nevezett, veseszerű szervei révén őrzi meg.
Noha sokan már attól megijednének, ha egy méteres féregre bukkannának, az Ausztráliában élő rokona, a Megascolides australis majdnem 5 méter hosszúra is megnőhet. Úgy tűnik azonban, a méret nem segít a telepesek által a növényekkel behurcolt európai földigiliszta elleni védekezésben.
„A bennszülött és a behurcolt földigilisztafajok ugyanazokért a táplálékforrásokért vetélkednek” – mondja. – „A nagyobb méret nem jelent szükségszerű előnyt a versenyben a bennszülött fajok számára.”
Az óriásféreg közelről
A férget korábban James B. „Ding” Johnson, az Idahoi Egyetem, Növény-, Talaj- és Rovartani Tanszékének vezetője ásta ki 1988-ban. Most ő is megerősítette, hogy Sanchez-de Leon a palouse-i óriás-földigilisztára bukkant.
A kutatók nem jósolnak fényes jövőt az állatnak. Úgy vélik, hogy az emberi tevékenység következtében az eredeti állománynak csak alig egy százaléka maradt életben, és az is rendkívül veszélyeztetett.