A dohány kihallgatja az üröm segélykiáltását

Amerikai kutatók felismerték, hogy a vadon élő dohány észleli a kártevők által megtámadott üröm jelzéseit, és felkészül a védekezésre.
A fás szárú üröm (Artemisia tridentata) sajátos viselkedést tanúsít, amikor bajba kerül. Ha kártevők, például százlábúak támadják meg, speciális illatelegyet bocsát ki magából, mintegy figyelmeztetve a közelben lévő fajtársait, hogy őket is veszély fenyegeti, erősítsék meg védekező mechanizmusaikat.
A Cornell Egyetem kutatói felismerték, hogy nem csak az ürmök, hanem a vad dohány (Nicotiana attenuata) is felismeri az üröm jelzését, és felkészül a védekezésre. Azonban nem kezdi meg rögtön a biológiai fegyvergyártást, mert ezzel értékes összetevőket venne el a szaporodásához szükséges magok elől. Ha tehát a védekezéshez szükséges vegyi anyagot termel, kevesebb magot képes létrehozni, és a fajfenntartása szenved hátrányt a létfenntartás érdekében.
Vad dohány
A dohány tehát kivár. A kutatók felismerték, hogy a százlábúak fehérjeemésztését gátló védekező anyagok, a tripszin proteáz inhibitorok (TPI) termelődése csakis akkor indult meg, amikor a dohányt valóban megtámadták a kártevők.
Abban az esetben viszont, ha sebzett üröm volt a dohány közelében, a TPI-termelődés megindulására napokkal hamarabb került sor, ahhoz képest, mint amikor a két növény nincs egymás közelében, és a százlábúak „előzetes figyelmeztetés” nélkül érkeztek.
Ennek az érdekes felfedezésnek evolúciós jelentősége nem ismert, hiszen az üröm és a dohány általában nem egymás közelében növekszik, és néhány szöcskefaj kivételével kártevőik is eltérőek.