Gesztikulálás csimpánzmódra

Kutatók első ízben figyelték meg természetes környezetben élő csimpánzok gesztusokkal történő kommunikációját. A mutogatással társuk kurkászó mozdulatait irányították arra a helyre, ahol a leginkább szükségük volt rá.
John Mitani, a Michigan Egyetem antropológusa és Simone Pika, a skóciai St. Andrews Egyetem pszichológusa az ugandai Kibale Nemzeti Parkban kurkászó csimpánzhímeket figyeltek meg. Azért esett választásuk a hímekre, mert azok jóval gyakrabban kurkászták egymást, mint a nőstények
Összesen 249 ilyen interakciót kísértek figyelemmel, és azt tapasztalták, hogy az esetek 40 százalékában az állatok valamiféle gesztusnyelven kommunikáltak egymással. Az egyik hím nagyívű, sokszor hangjelenségekkel kísért mozdulatokkal vakarni kezdte testének egy adott pontját úgy, hogy a partnere is láthassa. Az esetek 64 százalékában a másik ezek után azon a testtájon kezdte meg a kurkászást, amit a társa megjelölt.
A kutatók szerint ez azért nagyon meglepő, mert eddig az volt az elképzelés, hogy ez a fajta elvont kommunikáció – rámutatok valamire, és a másik levonja ebből a következtetést – csak az emberre jellemző.
Fogságban élő csimpánzok, amelyek sokat vannak ember társaságában, természetesen nagyon sok gesztust elsajátítanak. A miénkhez hasonló testtartásokat, arckifejezéseket, hangokat produkálnak – ez azonban pusztán utánzás. A mostani az első arra utaló megfigyelés, hogy e közeli rokonaink maguktól is gesztikulálnak.