Miért úsznak rosszul a kishalak?

Amikor a hallárvák kikelnek a petékből, keserves erőfeszítéssel igyekeznek haladni a vízben és küzdenek az életben maradásért. A halak összes halálozásának mintegy 99 százaléka lárvakorban következik be.

Csak amikor már kissé megnőttek, akkor válnak ügyesebbé, és tudnak eredményesebben elmenekülni a ragadozók elől. A felnőtt egyedek hirtelen kilőve nagy sebességre tesznek szert a szökéshez, azután tovaúsznak. Sok faj egyedeiben a kikeléskor még nincs meg ez a készség.

A tudósok régóta arra gyanakszanak, hogy a lárvák könnyű súlya megakadályozza a kishalakat abban, hogy elegendő impulzusmomentumra tegyenek szert a kilövési szakaszban. Talán nagyon kis méretük miatt a víz meglehetősen szirupszerűen viselkedik körülöttük, ami megakadályozza a könnyű siklást.

A zebradánió lárváin végzett új tanulmány szerint azonban az úszást hátráltató tényezők inkább a fejletlen mellúszók és a működőképes úszóhólyag hiánya a korai életszakaszban. Egyszerűen képtelenek vízszintesen tartani a testüket. A kutatók szerint a fölfedezést valószínűleg más fajokra is lehet alkalmazni.

„Az impulzusmomentum részben magyarázhatja a lárvák rossz úszását, de önmagában nem kielégítő indok, és a siklási képesség különbsége sem magyarázható a testhosszbeli különbségekkel” – mondja Ulrike Müller, a tanulmány vezetője a hollandiai Wageningen Egyetemről. – „Sok hallárva kikelésekor még nem alakultak ki teljesen a mellúszók, és mindannyiukból hiányozik az úszóhólyag, így hasonló problémákkal kell szembenézniük.”

Müller a napokban tárta a nyilvánosság elé eredményeit a Kísérleti Biológiai Társaság éves közgyűlésén, Canterburyben.