Miért úsznak rosszul a kishalak?
Az ember azt gondolná, hogy a halak született úszók. Bármily meglepő is azonban, távolról sem ez az igazság.
Amikor a hallárvák kikelnek a petékből, keserves erőfeszítéssel igyekeznek haladni a vízben és küzdenek az életben maradásért. A halak összes halálozásának mintegy 99 százaléka lárvakorban következik be.
Csak amikor már kissé megnőttek, akkor válnak ügyesebbé, és tudnak eredményesebben elmenekülni a ragadozók elől. A felnőtt egyedek hirtelen kilőve nagy sebességre tesznek szert a szökéshez, azután tovaúsznak. Sok faj egyedeiben a kikeléskor még nincs meg ez a készség.
A tudósok régóta arra gyanakszanak, hogy a lárvák könnyű súlya megakadályozza a kishalakat abban, hogy elegendő impulzusmomentumra tegyenek szert a kilövési szakaszban. Talán nagyon kis méretük miatt a víz meglehetősen szirupszerűen viselkedik körülöttük, ami megakadályozza a könnyű siklást.
A zebradánió lárváin végzett új tanulmány szerint azonban az úszást hátráltató tényezők inkább a fejletlen mellúszók és a működőképes úszóhólyag hiánya a korai életszakaszban. Egyszerűen képtelenek vízszintesen tartani a testüket. A kutatók szerint a fölfedezést valószínűleg más fajokra is lehet alkalmazni.
„Az impulzusmomentum részben magyarázhatja a lárvák rossz úszását, de önmagában nem kielégítő indok, és a siklási képesség különbsége sem magyarázható a testhosszbeli különbségekkel” – mondja Ulrike Müller, a tanulmány vezetője a hollandiai Wageningen Egyetemről. – „Sok hallárva kikelésekor még nem alakultak ki teljesen a mellúszók, és mindannyiukból hiányozik az úszóhólyag, így hasonló problémákkal kell szembenézniük.”
Müller a napokban tárta a nyilvánosság elé eredményeit a Kísérleti Biológiai Társaság éves közgyűlésén, Canterburyben.
Néma békát fedeztek fel Tanzániában
Egészen szokatlan tulajdonságú új békafajt fedeztek fel Afrikában: az állatnak egyáltalán nincs hangja.
Ritkán látott madár a batla
Életem első batláját (Plagadis falcinellus) Hortobágy kiváló ismerőjével, Dr. Kovács Gáborral láttam. Aztán teltek múltak az esztendők, de batla megfigyeléseim száma sehogy nem akart növekedni.
Ritka, mérgező, örökzöld cserje
Bár merev, hegyes, sötétzöld levele igencsak hasonlít a babérlevélre, a babérboroszlán (Daphne laureola) mérgező növény. Hazánkban mindössze a Bakonyban, a Vértesben és a Keszthelyi-hegységben található őshonos állománya. Úgynevezett reliktum-faj, tehát korábbi földtörténeti korból maradt itt; atlanti-mediterrán flóraelem. A babérboroszlán szűk hazai elterjedése és reliktum volta miatt védett faj.
Három új nautiluszfajt fedeztek fel
A magyarul csigáspolipnak is hívott állatok közé ma már csak egy maréknyi faj tartozik, ám egykor igen elterjedtek voltak.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
