Mitől repül a denevér?
A közel 900 különböző alfajával a denevér sikermodellnek számít az evolúciós fejlődésben. A kutatók régóta keresik a választ arra, hogyan sikerült a denevérnek, egyetlen emlős fajként „megtanulnia” repülni: a jelenség egy úgynevezett BMP2 csontnövesztő génnek köszönhető.
A nappalt a kíváncsiskodók szeme elől elrejtőzve, barlangokban, fák lombkoronáján, hidak, melléképületek pereme alá húzódva töltik. Az éjszaka leple alatt viszont megelevenednek, és sok helyen tömeges röptük elbűvölő természeti jelenségnek számít. Egy ősi gén segítségével tettek szert erre az emlősök körében egyedülálló tulajdonságra, a repülésre.
Minden ötödik emlős a denevérekhez tartozik, viszont a trópusi területeken jóval nagyobb fajgazdagságot mutatnak, mint más emlősök.
Hogyan „nőtt szárnyuk” a denevéreknek? Erre a kérdésre találtak választ az aurora-i University of Colorado munkatársai, Karen Sears és Lee Niswander. A két biológus szerint, a denevérek eme különleges tudása egy bizonyos csontnövesztő génnek tulajdonítható.
Kutatásaik során több denevér alfaj felépítését vizsgálták, melynek során rámutattak arra, hogy egy ötven millió éves denevér-fosszília szárnyának csontváza hasonló felépítésű, mint három korábban kihalt, illetve tíz még jelenleg is élő alfajé.
A szárnyon lévő bőr a jóval hosszabb harmadik, negyedik és ötödik újcsontról feszül ki. Az evolúció során a test nagyságához viszonyítva nem változott a szárny. A megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a denevérszárny evolúciós viszonylatban hirtelen jelent meg, és nagyon gyorsan kialakult a ma is „bevált” forma – írja a szerzőpáros a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban.
A kutatók abból indulnak ki, hogy a denevér közös elődje egy kisméretű emlős lehetett, kis ujjcsontokkal. Ahhoz, hogy rájöjjenek mikor is fejlődött ki a hosszú ujjcsont, a kutatók egér- és denevérembriók fejlődését figyelték.
A kezdeti szakaszban (a huszadik és a százhuszadik nap között) mindkét faj embrióinál az ujjcsontok viszonylag gyors fejlődését lehetett megfigyelni. A vemhességi időszak felénél a denevér-embrióknál hirtelen felgyorsult az ujjcsontok növekedése, miközben az egereknél változatlan maradt. Az előbbi esetében a gyors növekedésért a kutatók szerint feltehetőleg az úgynevezett BMP2 (Bone Morphogenetic Protein 2) gén felelős. Ez a gén valószínűleg már ötven millió évvel ezelőtt is megtalálható volt a denevéreknél.
Sasként vadászott, keselyűként táplálkozott az új-zélandi óriás sas
Új-Zéland legendás madara, a Haast-féle sas a legnagyobb ismert sasféle volt, ám kb. 600 éve kihalt, ezért nem sokat tudunk az életmódjáról.
A verebek réme a karvaly
Az avatott szemlélő a levegőben keringő ragadozómadarak között egyre több karvalyt pillanthat meg így december tájékán. Sok esetben, mint egy árnyék, alacsonyan átsiklik a kertek, falusi porták felett.
Instagramon fedeztek fel egy új kígyófajt
Az állat a Himalájában él, és egy egyetemista bukkant rá otthona közelében a Covid miatti kényszerszünetben.
Ez a norvégiai farkas már más
Már az 1970-es években kihalt a norvég farkas, a ma Norvégiában és Svédországban található ragadozók valójában Finnországból származnak - állapította meg egy, a genetikai állományt vizsgáló kiterjedt kutatás.
Ön is szavazhat az év természetfotójára
A 25 döntős kép közül a közönség is kiválaszthatja kedvencét.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
