Mitől repül a denevér?
A közel 900 különböző alfajával a denevér sikermodellnek számít az evolúciós fejlődésben. A kutatók régóta keresik a választ arra, hogyan sikerült a denevérnek, egyetlen emlős fajként „megtanulnia” repülni: a jelenség egy úgynevezett BMP2 csontnövesztő génnek köszönhető.
A nappalt a kíváncsiskodók szeme elől elrejtőzve, barlangokban, fák lombkoronáján, hidak, melléképületek pereme alá húzódva töltik. Az éjszaka leple alatt viszont megelevenednek, és sok helyen tömeges röptük elbűvölő természeti jelenségnek számít. Egy ősi gén segítségével tettek szert erre az emlősök körében egyedülálló tulajdonságra, a repülésre.
Minden ötödik emlős a denevérekhez tartozik, viszont a trópusi területeken jóval nagyobb fajgazdagságot mutatnak, mint más emlősök.
Hogyan „nőtt szárnyuk” a denevéreknek? Erre a kérdésre találtak választ az aurora-i University of Colorado munkatársai, Karen Sears és Lee Niswander. A két biológus szerint, a denevérek eme különleges tudása egy bizonyos csontnövesztő génnek tulajdonítható.
Kutatásaik során több denevér alfaj felépítését vizsgálták, melynek során rámutattak arra, hogy egy ötven millió éves denevér-fosszília szárnyának csontváza hasonló felépítésű, mint három korábban kihalt, illetve tíz még jelenleg is élő alfajé.
A szárnyon lévő bőr a jóval hosszabb harmadik, negyedik és ötödik újcsontról feszül ki. Az evolúció során a test nagyságához viszonyítva nem változott a szárny. A megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a denevérszárny evolúciós viszonylatban hirtelen jelent meg, és nagyon gyorsan kialakult a ma is „bevált” forma – írja a szerzőpáros a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban.
A kutatók abból indulnak ki, hogy a denevér közös elődje egy kisméretű emlős lehetett, kis ujjcsontokkal. Ahhoz, hogy rájöjjenek mikor is fejlődött ki a hosszú ujjcsont, a kutatók egér- és denevérembriók fejlődését figyelték.
A kezdeti szakaszban (a huszadik és a százhuszadik nap között) mindkét faj embrióinál az ujjcsontok viszonylag gyors fejlődését lehetett megfigyelni. A vemhességi időszak felénél a denevér-embrióknál hirtelen felgyorsult az ujjcsontok növekedése, miközben az egereknél változatlan maradt. Az előbbi esetében a gyors növekedésért a kutatók szerint feltehetőleg az úgynevezett BMP2 (Bone Morphogenetic Protein 2) gén felelős. Ez a gén valószínűleg már ötven millió évvel ezelőtt is megtalálható volt a denevéreknél.
A régmúlt idők emberei még tudták, hogyan bánjanak a földdel
Az emberiség ősidők óta alakítja környezetét, a biodiverzitási krízis azonban csak az ipari társadalom korában kezdődött el.
A farkas egy napja
Vajon mivel tölti a napját egy vadon élő farkas? Nyakörvre erősített kamera segítségével kaphatunk választ.
A most költő madarak védelméért
A szaporodási és vegetációs időszakban végzett fa- és bokroskivágások súlyos természetvédelmi kockázatot jelentenek, valamint a természetvédelmi, állatvédelmi és az erdőtörvényt is sértik.
Fejjel lefelé – bravúros csuszkamutatvány
A rügyfakadás idején a legjobb kirándulni a hegy- és síkvidéki erdőkben, ilyenkor harsány zöld ruhát öltenek a cserjék, majd a fák! Ekkor hallani a csuszkák (Sitta europaea) „vi-vi-vi” kiáltását.
Egy hazánkon átvonuló halászsas
A madarászhelyek közül egyértelműen a legkedvesebb számomra a Káptalanfa határában elterülő Sárosfői-halastó. A tavak még 1932-ben létesültek az Eszterházy birtok részeként.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
