Mitől repül a denevér?
A közel 900 különböző alfajával a denevér sikermodellnek számít az evolúciós fejlődésben. A kutatók régóta keresik a választ arra, hogyan sikerült a denevérnek, egyetlen emlős fajként „megtanulnia” repülni: a jelenség egy úgynevezett BMP2 csontnövesztő génnek köszönhető.
A nappalt a kíváncsiskodók szeme elől elrejtőzve, barlangokban, fák lombkoronáján, hidak, melléképületek pereme alá húzódva töltik. Az éjszaka leple alatt viszont megelevenednek, és sok helyen tömeges röptük elbűvölő természeti jelenségnek számít. Egy ősi gén segítségével tettek szert erre az emlősök körében egyedülálló tulajdonságra, a repülésre.
Minden ötödik emlős a denevérekhez tartozik, viszont a trópusi területeken jóval nagyobb fajgazdagságot mutatnak, mint más emlősök.
Hogyan „nőtt szárnyuk” a denevéreknek? Erre a kérdésre találtak választ az aurora-i University of Colorado munkatársai, Karen Sears és Lee Niswander. A két biológus szerint, a denevérek eme különleges tudása egy bizonyos csontnövesztő génnek tulajdonítható.
Kutatásaik során több denevér alfaj felépítését vizsgálták, melynek során rámutattak arra, hogy egy ötven millió éves denevér-fosszília szárnyának csontváza hasonló felépítésű, mint három korábban kihalt, illetve tíz még jelenleg is élő alfajé.
A szárnyon lévő bőr a jóval hosszabb harmadik, negyedik és ötödik újcsontról feszül ki. Az evolúció során a test nagyságához viszonyítva nem változott a szárny. A megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a denevérszárny evolúciós viszonylatban hirtelen jelent meg, és nagyon gyorsan kialakult a ma is „bevált” forma – írja a szerzőpáros a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban.
A kutatók abból indulnak ki, hogy a denevér közös elődje egy kisméretű emlős lehetett, kis ujjcsontokkal. Ahhoz, hogy rájöjjenek mikor is fejlődött ki a hosszú ujjcsont, a kutatók egér- és denevérembriók fejlődését figyelték.
A kezdeti szakaszban (a huszadik és a százhuszadik nap között) mindkét faj embrióinál az ujjcsontok viszonylag gyors fejlődését lehetett megfigyelni. A vemhességi időszak felénél a denevér-embrióknál hirtelen felgyorsult az ujjcsontok növekedése, miközben az egereknél változatlan maradt. Az előbbi esetében a gyors növekedésért a kutatók szerint feltehetőleg az úgynevezett BMP2 (Bone Morphogenetic Protein 2) gén felelős. Ez a gén valószínűleg már ötven millió évvel ezelőtt is megtalálható volt a denevéreknél.
A természet károsításával magunkat is veszélybe sodorjuk
Talán észre sem vesszük, mennyire meghatározó egészségünk és gazdaságunk szempontjából a természet.
Hiúzok Alaszkában
A kanadai hiúz észak-amerikai elterjedésű ragadozó, Alaszka egész területén megtalálható, időnként azonban fura észlelések érkeznek róla.
Matematikai modell segíthet az állatok védelmében
A szakértők több mint 3 ezer veszélyeztetett állatfajt ismernek, a sebezhető kategóriába pedig további több ezer élőlény tartozik.
2021 emlőse a hermelin
A hermelint választotta 2021-ben az év emlősének a Vadonleső program.
Brekegés mellett integetnek is ezek a békák
A békák jellegzetes brekegésükkel hívják fel magukra a leendő párjuk figyelmét, azonban vannak olyan helyzetek, amelyekben ez kevés.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
