Legfőbb szakaszánál tart a madárvonulás

Bár a vonulási időszak egy-egy fajon belül is elhúzódik, a legkorábban, vagyis már márciusban megérkezett vándorok között találjuk, az elsősorban közeli mediterrán területeken telelő – kertjeinkben, parkjainkban gyakran felbukkanó – házi rozsdafarkút és a vörösbegyet, továbbá az ökörszemet, vagy a mezei pacsirtát.

A vízimadarak közül pedig többek között a kárókatona, a tőkésérce és a nagykócsag térnek vissza a tavasz beköszöntével, de közülük néhányan hazánkban is áttelelnek – a folyó-vagy tóparti nádasokban – az északról (Skandináviából, Szibériából) érkezett vendégekkel együtt.

A nálunk telelő fajok viszont az érkező társaikkal egy időben, vagyis őket felváltva, hagyják el a Kárpát-medence térségét, és indulnak északi költőhelyükre. A vonulás végén pedig, a május-júniusi időszakban várható többek között a löszfalakban, homokbányák falaiban fészkelő, veszélyeztetett gyurgyalag vagy a szintén fokozottan védett szalakóta érkezése.

Margit Gemencen költ

Április első hetében érkezett vissza a műhold adó-vevővel ellátott két gemenci gólya közül az egyik, Margit. A két fekete gólyát, Koppányt és Margitot a “Natura 2000 madártávlatból” elnevezésű, az Európai Bizottság által támogatott nemzetközi program keretében látták el műholdas jeladóval tavaly nyáron, amikor is nyolc ország összesen húsz gólyája kapott hasonló készüléket. A műholdas berendezés jeleit az Argos helymeghatározó rendszer Toulouse-i központjában naponta feldolgozzák. A program résztvevői így mindig pontosan tudják, hogy hol tartózkodnak a madarak. Míg Koppány ősszel, a vonulás során eltűnt, Margitot először Törökországban, majd Etiópiában is megtalálták. Bár műholdas adó-vevőjét elvesztette, gyűrűje alapján visszatértekor Gemencen sikerült beazonosítani.

A fekete gólyáknak jellemzően két fő vonulási útvonaluk ismert. A kelet-európai populáció a Boszporuszon át Etiópia felé vonul, míg a nyugat-európai állomány a Gibraltáron keresztül Szenegál térségét célozza meg. A fehér gólyák vonulási iránya is hasonló, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi faj Dél-Afrikáig is eljut. Hasonlóan nagy távú vonuló még a füsti fecske, amely túlnyomórészt Közép-Nyugat-Afrikában telel, de Dél-Afrikába is eljut; a tövisszúró gébics vagy a fülemüle szintén viszonylag messze Közép-Kelet-Afrikában tölti a telet.

A két fekete gólyához hasonlóan műholdas nyomkövető program részeként több parlagi sast is megjelöltek Magyarországon. A parlagi sas európai állományának legjelentősebb előfordulása Oroszországon kívül a Kárpát-medence számít, ezen belül is Magyarország és Szlovákia határvidéke kiemelkedő jelentőségű. Bár a parlagi sas nem tipikus vonuló faj, a megfigyelés azt a célt szolgálja, hogy kiderítsék, hol vannak a csoportos hazai telelőhelyeik.