A korallok halászni mentek…
Az éhező korallok váratlanul új trükköt húztak elő a cilinderükből, amely megmentheti a korallzátonyokat a pusztulástól az egyre melegedő tengerekben. A tengerbiológusok fölfedezték, hogy egyes korallfajok tengeri állatokkal kezdenek táplálkozni, úgy védik ki a tömeges kifehéredés okozta halálos veszélyt.
A korallok általában apró algáktól kapják a táplálékukat. Ezek a növények velük együtt élnek, és a nap fényenergiája segítségével, fotoszintézissel állítanak elő tápanyagokat. Ezektől az algáktól olyan színpompásak a korallzátonyok, és ők az okai annak is, hogy a zátonyok általában sekély, napos vizekben találhatók.
A korallok azonban – csalánozók lévén – csípős tapogatókkal is fel vannak fegyverkezve, amelyeket képesek kis távolságra kinyújtani, hogy megragadják a zsákmányt, s ez lehetővé teszi számukra, hogy az algák nélkül is ennivalóhoz jussanak. A biológusok azt gyanítják, hogy a táplálékellátást illetően a velük élő algákra támaszkodni jóval hatékonyabb, mint az önálló élelemszerzés. Jöhetnek azonban olyan idők, amikor az utóbbi táplálkozási mód kerül előtérbe.
Kifehéredés
Az emelkedő vízhőmérséklet például halálos kimenetelű tömeges kifehéredésekhez vezethet, amikor sok korall a stressztől ledobja a vele élő algákat. Ez gyakran a korallzátonyt alkotó korallok jelentős részének éhhalálához vezet. Egyes ökológusok szerint az ilyen események miatt a világ korallállományának akár 60 százaléka is elpusztulhat a következő évtizedekben.
Andréa Grottoli a columbusi Ohio Állami Egyetemről kutatótársaival azon tűnődött, vajon képesek-e egyes korallok fokozni a tapogatókkal való táplálékszerzést az ilyen nehéz időkben, és így átvészelni a kifehéredést, majd visszatérni a korábbi kerékvágásba.
A kutatók fölfedezték, hogy ha a Montipora capitata korallfajt laboratóriumban kifehérítik, akkor képes fönntartani magát apró tengeri élőlények, a zooplankton tagjainak elfogásával. Eredményeiket a Nature folyóirat e heti számában tették közzé.
Meleg helyzet
Grottoli és munkatársai többféle korallt gyűjtöttek a hawaii Kaneohe Bayből, és olyan tartályokba tették ezeket, amelyekben a vizet a korallok által kedvelt 27 Celsius fokról a „perzselő” 30 Celsius fokra melegítették. Egy hónap elteltével a korallok teljesen kifehéredtek. A kutatók ezután visszatették őket a tengerbe, és figyelték a táplálkozásukat, hogy lássák, miként boldogulnak.
Mihelyt visszakerült a tengerbe, a M. capitata visszanyerte az egészséges tömeg- és energiaszintjét annak ellenére, hogy nem épített föl algapopulációt. Úgy tűnik, ez a korall tökéletesen elsajátította a zooplankton-halászat technikáját, és fokozta ezt a táplálékszerzést, amikor az algák eltűntek. A másik két vizsgált faj, a Porites compressa és a P. lobata súlyvesztése hetekkel a tengerbe való visszahelyezés után is folytatódott, ami arra utal, hogy a raktározott energia felhasználásával vegetáltak, ahelyett hogy feltöltődtek volna.
Az még nem világos, hány korallfaj tud olyan ügyesen halászni, mint a Montipora. Lehet, hogy ez a faj az egyetlen az egész bolygón, amelyik erre képes, ismeri be Grottoli. Az viszont valószínű, hogy az éghajlatváltozás előrehaladtával az ilyen képességű fajok válnak uralkodókká, és a többiek lassan eltűnnek a világ melegedő vizeiből.