Tizenhatezer fölé emelkedett a veszélyeztetett fajok száma

Az IUCN (World Conservation Union – Természetvédelmi Világszövetség) legújabb tanulmánya szerint a veszélyeztetett fajok száma az elmúlt két év során mintegy ezerrel, 16119-re nőtt. A hivatalosan kihaltnak nyilvánított fajok száma jelenleg 784, további 65 pedig csak fogságban él. A fenti számok azt jelentik, hogy minden harmadik kétéltű, minden nyolcadik madár, minden negyedik emlős, valamint a tűlevelű fák negyede veszélyeztetett.

„Az IUCN adatai egyértelműen mutatják, hogy nő a fajok kihalási üteme, és rohamosan csökken a biodiverzitás. A tendencia megállítása nem lehetetlen – mint ahogy azt több sikeres helyi projekt is bebizonyította – viszont erre csak a társadalom szélesebb körének bevonásával van lehetőség. A biodiverzitás megőrzése nem csak a környezetvédők, hanem mindenkinek a feladata” – mondta Achim Steiner, az IUCN igazgatója.

A sarkvidéktől a Szaharáig

A jegesmedve (Ursus maritimus) az egyik legláthatóbb áldozata a globális klímaváltozásnak, aminek hatása a sarkvidéki területeken fokozottan érvényesül. A prognózisok szerint ebben a régióban a következő ötven-száz év során mintegy felére csökkenhet, vagy akár teljesen el is tűnhet a nyári jégtakaró. Mivel a jegesmedvék életmódja szorosan kötődik a tengeri jéghez, a felmelegedés révén az állomány akár harminc százalékkal is csökkenhet a következő fél évszázad során.

Az emberiség túl nagy ökológiai lábnyoma még a látszólag érintetlen, vagyis a sűrűn lakott régióktól távol eső területekre is kihat. A sivatagos, félsivatagos területek élővilága bár a legritkább, ugyanakkor a legveszélyeztetettebb fajokat foglalja magában, amelyek eltűnése szinte észrevétlenül történik. A Szaharában élő dám gazella (Gazella dama) populációja, amely már a 2004. évi Vörös Listán is szerepelt, az elmúlt tíz év során mintegy nyolcvan százalékkal csökkent az ellenőrizetlen vadászat miatt, így a faj már a fokozottan veszélyeztetett kategóriába került.

A túlhalászás miatt a természetvédelmi szervezet szerint számos tengeri faj, többek között a cápa- és rájafélék húsz százaléka veszélyeztetetté vált, mivel igen lassan szaporodó, regenerálódó fajokról van szó. A mostani jelentés az angyal cápát (Squatina squatina) az Északi-tengeren kihaltnak, világviszonylatban pedig fokozottan veszélyeztetettnek nyilvánította. Ez csak a jéghegy csúcsa – hangsúlyozzák a szakértők, ugyanis a nyíltvizek felé egyre inkább eltolódó halászat, és az alkalmazott technológiák (pl. megengedettnél sűrűbb háló) fokozódó nyomást jelentenek a mélytengeri élővilágra.

A trópusi területeken élő vízilovat most először sorolták a veszélyeztetett fajok közé, mivel az utóbbi időben a Kongói Demokratikus Köztársaságban élő állomány drasztikus csökkenésnek indult. Ennek legfőbb oka, hogy az országban – több afrikai országhoz hasonlóan – a bizonytalan politikai helyzet miatt a vadászat valamint a természetes élőhelyek kiirtása (pl. fakitermelés) ellenőrizetlenné vált.

Az európai és hazánkban is ismert fajok közül a nagy goda (Limosa Limosa) és a haris (Crex crex) szintén felkerült az IUCN listájára, melynek oka a két faj élőhelyéül szolgáló vizes területek drasztikus csökkenése.

Bíztató eredmények

A tanulmány néhány sikerről is beszámol. Az egyik az a viszonylag „optimista” álláspont, miszerint a fajok kihalásának üteme nem annyira gyors, mint azt a két évvel ezelőtti Vörös Lista kiadásakor prognosztizálták. A 2004. évi listán 15589 faj szerepelt, vagyis „alig” ezerrel kevesebb, mint a mostanin. További „örvendetes” hír, hogy a kihaltnak nyilvánított fajok számában sem történt jelentős mértékű változás.

A tanulmány pozitív példaként említi, hogy a réti sas európai állománya – a nemzetközi szintű védelmi intézkedések következtében – fokozatosan nő, így a faj, a korábban fokozottan veszélyeztetett kategóriából mostanra „lejjebb” került, a veszélyeztetett fajok közé. Szintén a sikerek között említik az indiai kormány azon intézkedését, amely egy keselyűféléket veszélyeztető állatorvosi kezelésben használt gyógyszer fokozatos kivonását indította el. A gyógyszer a táplálékláncba jutva jelentős mértékű pusztítást végzett a vadon élő ragadozó madár populációjában.