Kapkodós kukacok, hoppon maradt madarak

A Holland Ökológiai Intézet munkatársai 1987. óta tíz különböző helyszínen figyelik a kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) nevű költöző madár előfordulását. Megmérték továbbá a hernyópopuláció mennyiségi tetőzését is mind a tíz területen.

Arra lettek figyelmesek, hogy több területen előbbre tolódott az az időpont, amikor a hernyók a legnagyobb számban voltak jelen, ez korábban május harmadik hetére esett, most egyes helyszíneken már május első hetére.

Azt is megfigyelték, hogy ahol a „hernyódömping” jelentősen korábbra tolódott, ott a kormos légykapók száma jelentősen csökkent, sőt, volt olyan helyszín, ahonnan teljesen eltűntek.

Ennek az az oka, hogy a kormos légykapó Nyugat-Afrikából április harmadik hete körül érkezik vissza eredeti lakóhelyére, és a nőstények május első-második hetében rakják le tojásaikat. Ezek az időpontok hosszú távon sem igen változnak, hiszen a vándorlást a napok hosszúságához igazítják, a tojásrakáshoz szükséges idő pedig genetikailag meghatározott.

Ezzel szemben a hernyók a hőmérséklet változásához alkalmazkodnak szaporodási ciklusukban, ezért a fokozatos felmelegedés következtében egyre korábban tetőzik mennyiségük.

Így történhet meg, hogy a rovarevő madár és zsákmányának életciklusa egymáshoz képest eltolódik, így a kormos légykapó végül nem lel táplálékra.