A Naplás-tó titkai
A főváros XVI. kerületében lévő Naplás-tó, a gyanútlan arra járónak egy átlagos, nem túl látványos horgásztónak tűnik. Ennek ellenére a tó, a környező láprét és a nádas, számos védett növény és állatfajnak ad otthont, többek között az egyetlen hazai őshonos teknősfajunk, a mocsári teknős élőhelye is.
A bejáratnál tájékoztató tábla hirdeti, hogy nem akármilyen horgásztóról, hanem egy igen jelentős vizes élőhelyről van szó, melynek különlegességét az is növeli, hogy egy nagyváros területén található, ahol az intenzív emberi hatás nem elhanyagolható.
A tó fontos élőhelye a hazánkban őshonos egyetlen teknősfajnak, a mocsári teknősnek (Emys orbicularis). A mocsári teknős elsősorban lassú folyóvizekben és állóvizekben fordul elő, azok vízinövényzettel benőtt részein. A WWF-Magyarország által 2002-ben indított mocsári teknős-védelmi program keretében az ország számos területén folyamatos állományfelmérést végeznek, melynek elsődleges célja az állomány változásának nyomon követése, és az élőhely védelmének biztosítása.
„A Naplás-tó egyfajta mintaterületül és bemutatóhelyül szolgál” – nyilatkozta lapunknak Bera Márta, a program koordinátora. A több éves kutatás során néhány itt élő egyedet rádióadóval láttak el, hogy nyomon követhessék a mozgásukat. Élvefogós csapdákkal pedig az állomány méretét próbálják meghatározni, ez mintegy száz egyed körül lehet. Mivel a tavon a horgászat és a hétvégi turisták miatt erős a zavarás, a nádas egyes részeit bójákkal kerítették el, hogy védelmet biztosítsanak a teknős számára. Ugyanakkor fatörzseket is helyeztek a vízbe, ami kiváló napozóhely a teknősök számára.
Az országos állomány méretéről nehéz pontos adatot adni – állítja a szakértő -, a becslések inkább a nagyságrendi változásokra vonatkoznak. A még jelentős számban előforduló őshonos fajra a legnagyobb veszélyt egyrészt az élőhelyek beszűkülése, valamint az emberi zavarás jelenti, ugyanis gyakran tönkreteszik a tojásrakó helyeiket, elpusztítják őket a vélt károkozás miatt, számos egyed pedig az élőhelyet keresztező autóutakon végzik.
A megunt ékszerteknősök növekvő konkurenciát jelentenek
Egy másik szintén jelentős veszélyforrás a vörösfülü ékszerteknős, ugyanis a megunt, egyébként melegebb területekről (Észak-Amerika déli területeiről) származó hobbiállatot a tulajdonosaik gyakran a mocsári teknős élőhelyéül szolgáló kis tavakba, vízfolyásokba teszik ki. Bár korábban a szakértők azt gondolták, hogy az ékszerteknősök nálunk nem képesek áttelelni, úgy tűnik, tévedtek, a tapasztalatok szerint nagy részük átvészeli a telet. Sőt, a szakirodalom szerint Franciaországban annyira „berendezkedett” ez a faj, hogy még ott született egyedeket is regisztráltak.
Fotó: Kovács Tibor
Mivel az elmúlt évtizedek során a hazai vizekben egyre szaporodó számú ékszerteknős meglehetősen jól alkalmazkodott az európai klímához és természeti adottságokhoz, nem lévén természetes ellensége, komoly konkurenciát jelent az őshonos mocsári teknős számára, mivel táplálékuk hasonló: halak, algák, rovarok, csigák, férgek. Az ékszerteknős ráadásul jóval aktívabb, mint az őshonos társa. Ugyanakkor fordítva is igaz, vagyis előfordul, hogy a mocsári teknőst befogják hobbiállatnak, holott védett fajról van szó. Eszmei értéke ötvenezer forint.
A férfiak viselik a szoknyát
A mocsári teknős hátpáncélja sötét zöldes-barnás-fekete színű, melyen sárga mintázat látható. A kifejlett nőstény általában nagyobb, mint a hím. Viszont a hím hátpáncéljának hátsó felén lévő szegély (ún. szoknya) szélesebb, mint a nőstényé, ezért mondják, hogy a férfiak hordják a szoknyát. A haspáncél világos színű és sötét foltokkal mintázott.
Az október végén (november elején) magát iszapba ásó teknős tavasszal – áprilisban – jön elő a telelésből, és májusban párzik. A fehér, lágy héjú tojásokat a talajba ásott mélyedésbe teszi. A lerakott mintegy tíz tojásból általában egy-kettő kel ki, viszont a tojások áttelelhetnek, és bár kevés eséllyel, de következő tavasszal, akár ki is kelhetnek belőlük az új egyedek.
A mocsári teknős éjjel aktív, vagyis ekkor jár vadászni, nappal, pedig a vízparton vagy a vízből kiemelkedő ágakon napozik. Mivel félénk állat, a legkisebb zavarásra a vízbe ugrik, ezért fontos az élőhelyek zavartalansága.
A mocsári teknős-védelmi program részeként, a Naplás-tónál, de az ország több pontján is, májusban illetve ősszel a WWF szakértői bemutatót tartanak a lakosság számára, ahol az érdeklődők számos érdekességet megtudhatnak erről a fajról és élőhelyéről.
 |
| |
Kapcsolódó írásunk:
Ezért énekelnek télen is a madarak
Amíg az állatvilág nagy része a télre készülődik, egyes fajok már a tavaszra gyakorolnak.
Fák tetején élnek ezek a furcsa kenguruk
Ismert rokonaikkal ellentétben nem jók az ugrálásban, azonban a mászásban annál inkább.
Szárnyas ragadozók érkeztek hozzánk téli vendégségbe
A nagy őrgébics a magasból csap le prédájára, amelyet aztán tövisekre, tüskés ágakra szúr.
Mindössze 30 példány él már csak ebből az állatfajból
Annyira kevesen és olyan elszórtan élnek már csak, hogy szaporodásuk rendkívül nehézkes.
Ezek az év legviccesebb természetfotói
Fába szorult mókus, lezuhant madár és sast kergető hal is feltűnik a képeken.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
