Tízezer ravaszdi Londonban

Az első rókák a második világháború után költöztek az angol fővárosba, ahol a hagyományos nyúl és baromfi diétát a szemetesek tartalmára illetve a számukra kitett élelemre cserélték. Hogy évről-évre többen lettek, részben azzal magyarázható, hogy a vidéken oly népszerű rókavadászat sokukat a városba menekülésre késztetett. Ma becslések szerint egy négyzetmérföldre (2, 6 négyzetkilométer) 16 egyed jut.

Egy 2001-es felmérés szerint a londoniak 80 százaléka élvezi, hogy vadállatok élnek közvetlen környezetükben. Láttak már rókát a Parlament és a Buckingham Palota kertjében is, ez utóbbiban II. Erzsébet királynő flamingói közül néhányat le is vadásztak.

Természetesen sokan bosszankodnak is miattuk: nem csak a szemeteszsákokat forgatják ki és szórják szanaszét, szaguk sem túl kellemes, ráadásul veszélyt jelentenek a kertbe kitett háziállatokra, különös tekintettel a nyulakra, és a szülők is féltik gyermekeiket a parkokban. Míg a rókák a macskákkal szemben távolságtartóak, a kutyákkal időnként összeakasztják a bajszukat.

Egyre többen védekeznek ellenük csapdákkal, riasztókkal, sőt, olyanok is akadnak, akik specialistákat hívnak lelövésükre. Pedig a róka Nagy-Britanniában ma már védett, a brit alsóház 2004. november 18-án szavazta meg a rókavadászat tilalmát, és a törvény 2005. február 17-én életbe is lépett. A törvény ellen máig sokan tiltakoznak, hiszen több évszázados hagyományról van szó, a rókavadászatra a XVII. század óta idomították a kutyákat.

A rókák túlzott elszaporodásáról az utóbbi időben egyre több lap cikkezik. Természetesen a rókavadászat támogatói is megragadták az alkalmat, hogy némi nyomást gyakoroljanak a törvényhozásra az évszázados szokást betiltó törvény eltörlése végett.