Az ökörbékák felelősek a gombafertőzésekért

Az észak-amerikai ökörbéka (Rana catesbiana) a legnagyobb észak-amerikai béka, akár húsz centiméter hosszúra és fél kilogramm tömegűre is nőhet. Az ökörbékát eredetileg azért telepítették be világszerte a különböző országokba, hogy velük elégítsék ki a békacomb iránti keresletet. Később házi kedvencként vagy a kerti tavacskák díszeként használták.

Azóta azonban csapássá vált számos bennszülött békafaj számára: egyrészt versenytársként jelent meg, másrészt pedig közvetlen fizikai veszélyforrásként, hiszen meg is eszi a kisebb fajokat. Ebben a legutóbbi tanulmányban ráadásul azzal vádolják, hogy olyan gombát terjeszt, amely sok béka megbetegedését és pusztulását okozza, miközben saját maga nem betegszik meg.

Egy nemzetközi kutatócsoport elemezte az ökörbéka azon populációiból származó szövetmintákat, amelyeket észak-amerikai őshazájukból Brazíliába, Uruguayba, Angliába, Franciaországba, Olaszországba és Japánba, valamint Kanada és az Egyesült Államok más vidékeire telepítettek be. Fölfedezték, hogy a békák Japán kivételével minden országban hordozzák a chytrid gombát (Batrachochytrium dendrobatidis).

„Kimutattuk, hogy a betelepített ökörbékák mindig hordozzák a gombát a természetben” – fejtegeti Trent Garner, a cikk vezető szerzője, a londoni Zoológiai Társaság vadállatok között előforduló járványokkal foglalkozó tudósa. Korábbi kutatásokból már kiderült, hogy az ökörbékát megfertőzi ugyan a gomba, de –sok más kétéltűvel ellentétben – nem fejlődik ki benne a betegség.”

Drámai veszteségek

A kétéltűek egyedszáma világszerte drámai mértékben csökken. A veszélyeztetett fajok Vörös Könyve szerint az összes kétéltű mintegy harmadát kipusztulás fenyegeti. Ezért a rohamos hanyatlásért sokan elsősorban a chytrid gombát okolják.

A gomba rátapad a kétéltűek bőrére és chytridiomycosis nevű betegséget okoz, bár a pusztulás pontos okát még nem határozták meg.

Nem ez az első eset, hogy az emberi beavatkozás összefüggésben áll a gomba terjedésével. A járvány eredete minden valószínűség szerint a dél-afrikai karmosbéka (Xenopus laevis) exportjára vezethető vissza. Ezt a kétéltűt a terhességi tesztekhez használták Európában az 1930-as, 1940-es években.