Borbála, Barbara, János2020. december 04., péntek
Természet

Jövőre indul a vizes élőhely revitalizáció Gemencen

National Geographic Magyarország

A hazai nagy árvizek kapcsán szinte mindig elhangzik Gemenc neve. Sokkal kevesebbet hallani a területet érintő másik szélsőséges jelenségről: a szárazodásról. A jövőre induló vizes élőhely revitalizáció azt a célt szolgálja, hogy megőrizze ezt az európai viszonylatban is kiemelkedő értérkű vizes élőhelyet.

A Sárközben, az 1810 után megindult folyószabályozási munkálatok révén számos kanyarulatot vágtak át, így a folyó a Paks és Báta közötti szakaszon mintegy negyven kilométerrel lett rövidebb. Az ekkor már egyenes futású folyó energiája megnőtt, a főmeder fokozatosan bevágódott, így ma a száz évvel ezelőtti szinthez képest, mintegy másfél méterrel mélyebben fekszik. Ennek következtében az ártér területén a mellékágakba, illetve a főmederhez fokokkal kapcsolódó holtágakba is csak egyre nagyobb vízálláskor jut víz a Dunából, ami a belső, távolabbi medreknél jelenti a legnagyobb problémát. Párhuzamosan a területen a talajvízszint is jelentősen lesüllyedt.

Mindezek következtében megindult egy szárazodási folyamat, amely elsősorban a növényzet szukcessziójában mutatkozik meg; vagyis a vízhez közeli, alacsonyabb területeket uraló fűz-nyár puhafa ligeterdőket egyre jobban kiszorítják a tölgy-kőris-szíl keményfa erdők, míg a magasabb területek keményfa ligeterdői helyén pedig a szárazságtűrőbb gyertyánosok jelennek meg.

„A szukcessziós folyamat alapvetően természetes jelenség” – nyilatkozta Parrag Tibor, a Duna Dráva Nemzeti Park osztályvezetője -, „viszont mivel a főmeder szabályozott, ma már nincs lehetőség újabb kanyarulatok, mellékágak képződésére, vagyis az eltűnő vegetáció nem képződik újjá másutt.”

A szakértő szerint a holtágak degradációjára jó példa a Rezéti-Duna – jelenleg a legnagyobb levágott kanyarulat az ártéren -, melynek keresztmetszete a szabályozás óta, a feltöltődés révén mintegy kilencven százalékkal csökkent.

Gemenc a Duna „szűrője”

A revitalizációs projekt jövő év elején indul. A várhatóan 3-4 évig tartó beruházás célja, hogy megállítsa a megindult szárazodási folyamatot, és jobb vízellátottságot biztosítson az ártéren; egyrészt a mellékágak jobb vízpótlása, másrészt a víz hosszabb ideig való ártéren tartása révén. A beruházás költsége közel egy milliárd forint, melynek nyolcvan százalékát a Világbank biztosítja.

A beruházás során elsősorban mellékágak, holtágak, fokok rekonstrukciójára kerül sor. Ez egyrészt jelenti a lerakódott üledék kotrását, a medrek mélyítését, valamint a fokokon lévő áttöltések elbontását. Ugyanakkor a fokoknál vízvisszatartó műtárgyakat alakítanak ki, ezzel megakadályozzák, hogy a belső területekre bejutott víz, rövid idő alatt visszajusson a főágba. A cél tehát, hogy a víz minél tovább kint tartózkodjon az ártéren, aminek leginkább a szárazabb időszakban, a főmederben lévő alacsonyabb vízállás esetén van jelentősége, mivel ilyenkor nem érkezik vízpótlás a Dunából.

A revitalizáció révén Gemenc jobban betölti majd az ún. szűrő funkcióját. Ugyanis amennyiben hosszabb ideig tartózkodik az ártéren a víz, az élővilág nagyobb arányban képes felvenni a vízben lévő szennyezőanyagokat – nitrogén, foszfor – így az ártér víztisztító hatásfoka nő, ezáltal csökken a Duna és a végső befogadó, a Fekete-tenger terhelése.

Az egykori Sárköz virágzó fokgazdálkodás színtere volt

A fokok eredetével kapcsolatban megoszlik a szakértők véleménye: míg az egyik nézet szerint mesterségesen kialakított csatornákról van szó, mások úgy vélik, hogy ezek egykori holtággá vált lefűzött kanyarulatok, amelybe a víz másodlagos medret mélyített.

A fok – eredetétől függetlenül – a főmeder és egy távolabbi víztest közötti összekötő kapocs (volt), amelyet a helyi lakosság folyamatosan karban tartott, mélyített, így saját hasznára fordította. Mire is szolgált ez a vízvezető-tározó rendszer?

A fokok elsődleges szerepe volt, hogy az áradó vizet a főmederből elvezessék a belső területekre. Ezzel tulajdonképpen biztosították az árhullám egyenletes szétterülését, és megakadályozták, hogy a pusztító ár nagy kárt tegyen az ártéren.

A fok elrekesztésével az ártéren szétterülő víz biztosította a talaj tápanyag utánpótlását, ugyanakkor a sekély víz kitűnő ívóhelyül szolgált az árhullám elől felvonult halaknak is, azaz hosszú távon a folyó halutánpótlását szolgálta. Az árhullám elől a fokokon felvonult halak gazdag táplálékforrást jelentettek a helyi lakosságnak. A halászat mellett az ártéri embernek megélhetést biztosított a nád, a gyékény és a sás hasznosítása is, a magasabb térszíneken művelt erdő és gyümölcsös, valamint az állattartás.

Andrássfalvy Bertalan néprajzkutató Sárközről szóló írásaiból tudhatjuk, hogy Magyarországon – Európa más országaival ellentétben – nem zárták ki a parasztokat a halászatból, bár nem mindegyik halászó vízhez férhettek hozzá, ugyanis voltak kizárólag a földesúrnak fenntartott vizek, ahol csak bérmunkában dolgozhattak. A Duna menti falvakban ún. halászati önkormányzatok szerveződtek, amelyek élén a fokbíró vagy tóbíró állt. Az ő feladta volt a földesúrral való szerződéskötés, és a munka ellenőrzése. Áradáskor kötelező volt minden fokot megnyitni, hogy a legfelső részekre is jusson víz, a rekeszek megfelelő „üzemeltetésére” a rekeszpásztor felügyelt.

A 19. század folyamán megjelentek a céhes halászok vagy bérhalászok, ugyanis ekkor már törvény tette lehetővé, hogy bárki halászó vizet bérelhessen, ezzel a szegény paraszti réteg fokozatosan kiszorult a bérleti rendszerből. Ugyanakkor ettől az időszaktól kezdve a folyószabályozás révén maga az ártéri fokgazdálkodás és a fokrendszer is eltűnt.

Ramsari terület
A 18 ezer hektár kiterjedésű gemenci ártér 1977 óta védett terület; 1996-ban lett az akkor alakult Duna Dráva Nemzeti Park része. A terület a Duna egyetlen megmaradt nagy kiterjedésű ártere. A gazdag élővilágot olyan védett növények képviselik, mint a szibériai nőszirom, kornistárnics, fehér madársisak. Megtalálható itt hazánk egyetlen őshonos teknős faja a mocsári teknős, a fokozottan védett vidra és a hód is. Az erdők, nádasok, zavartalan vizek gazdag madárvilágnak nyújtanak pihenő és táplálkozó helyet, többek között megfigyelhetjük a fekete harkályt, a kis és a nagy bukót, vagy a fokozottan védett bakcsót. Gemenc 1997 óta szerepel a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek listáján.

Kapcsolódó írásunk:

  • A rekord árhullám megtizedeli a gemenci vadállományt

    Fotók: Zsila Sándor

  • Hozzászólások

    Világörökségi helyszíneket fenyeget a klímaváltozás

    Világörökségi helyszíneket fenyeget a klímaváltozás

    Sok természeti világörökségi helyszín lesújtó állapotban van, az éghajlatváltozás immár a fajok inváziójánál is problémásabb.

    A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

    A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

    A pteropodák, vagyis tengeri pillangók és tengeri

    Nádasok rejtekén élő madár

    Nádasok rejtekén élő madár

    A Balatonederics határában fekvő, természetvédelmi terület egy szórványos madárfajáról már régóta tervezem, hogy írok pár sort.

    Ön is szavazhat kedvenc természetfotójára

    Ön is szavazhat kedvenc természetfotójára

    A Londoni Természettudományi Múzeum által szervezett pályázat a természetfotók legrangosabb versenye.

    Madarak fényben és árnyékban

    Madarak fényben és árnyékban

    Az Envirotis – Madarak fényben és árnyékban fotópályázat online díjátadójára került sor 2020 november végén.

    National Geographic 2020. novemberi címlap

    Előfizetés

    A nyomtatott magazinra,
    12 hónapra

    11 160 Ft

    Korábbi számok

    National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

    Hírlevél feliratkozás

    Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

    Kövess minket