Halak és gabona a sivatagban?

A hétfői környezetvédelmi világnap apropóján kiadott jelentés, a Global Deserts Outlook (Globális Sivatagi Kitekintés) tulajdonképpen az első olyan átfogó tanulmány, amely számot vet a világ sivatagaiban történt változásokkal: 12 olyan régiót említ az ENSZ Környezetvédelmi Programjának tanulmánya, amelyek három kritérium (klimatológiai, biológiai illetve fizikai) szerint is sivatagos régióként definiálhatók. A 12 régió a Föld felszínének közel egy negyedét teszi ki, és hozzávetőleg fél milliárd ember él itt nehéz körülmények között.

Emberek milliói indulnak útnak

A jelentés nem véletlenül hangsúlyozza a mindenki számára legkézzelfoghatóbb eredményt: az elsivatagosodás gyorsulását. Amennyiben ugyanis a sivatagi területek szélén élő emberek a környezet megváltozása folytán immár képtelenek lesznek fenntartani magukat lakóhelyükön, annak kétféle kimenetele lehet: egyrészt a szűkös ivóvízforrásokért meginduló fegyveres harcok pusztító háborúkhoz vezethetnek, amelyek akár teljesen el is népteleníthetik a sivatagi régiók peremterületeit, „jobb esetben” viszont csak emberek millió indulnak útnak, hogy megélhetésüket olyan vidékeken keressék, ahol az életkörülmények valamivel kedvezőbbek.

Az emberi tényező mellett a kiadvány nem feledkezik meg a természetben bekövetkező változásról sem: a kutatók szerint az elmúlt évtizedekben a globális felmelegedés ugyan leglátványosabban kétségkívül a sarkvidéki jégtakarók olvadásában mutatkozott meg, ám a sivatagok terjeszkedése legalább akkora problémát okoz. Ráadásul a sivatagi részeken a felmelegedés üteme is jóval nagyobb: míg az 1976 és 2000 között eltelt negyed században a globális felmelegedés átlagosan 0, 45 C fok volt, addig a sivatagi részeken nem ritka a 2 C fok sem.

Európai sivatagok?

A 2006-os év az ENSZ naptára szerint a sivatagokra és az elsivatagosodás folyamatára irányítja a figyelmet, mindazonáltal úgy tűnik éppen azoknál a nemzeteknél nem túl nagy hatással, amelyeknél a legkomolyabb problémát okozhatja. Bár Kínában már az is eredménynek számít, hogy a környezetvédelmi világnap alkalmával közel kétszázötvenezer ember gondolta úgy, hogy inkább otthon hagyja autóját, azért a naponta közel 1000 darab üzembe helyezett új autó miatt egy ideig még minden bizonnyal nőni fog a káros anyag kibocsátás a fejlődő országban.

A Science tudományos folyóirat legfrissebb száma mindeközben arra hívja fel a figyelmet, hogy szatelitszimulációs programjuk előrejelzése szerint akár Európa déli részét is érintheti majd az elsivatagosodás folyamata: a trópusi éghajlat északi és déli határa az elmúlt három évtizedben egyértelműen kitolódott, aminek köszönhetően azonban a trópusi éghajlati övet követő sivatagi részek is északabbra illetve délebbre tolódnak majd. Az ENSZ tanulmányával összhangban álló írás egyetlen kivételt említ, amely régióban fordított folyamat mehet végbe: a Góbi-sivatag a kutatók előrejelzése szerint a korábbinál közel 15 százalékkal több csapadékot fog kapni a globális folyamatok eredményeként.

Pedig a világ éléskamrája és energiaközpontja lehetne

Az ENSZ jelentés azonban kitér olyan jelenségekre is, amelyek a borús jövőképet akár valamivel szebbé is varázsolhatnák: ha sikerülne rávenni a sivatagi vidékek országait, hogy a nem túl hatékony növénytermesztés helyett térjenek át kis vízigényű növények termesztésére vagy a halászat bizonyos típusára, akkor a sivatagi régiókban található csekély víz mennyisége sem menne veszendőbe. Ehhez mindössze a búzaféleségek helyett egy olyan növény termesztését kellene meghonosítani, amely bírja a szárazságot, sőt a sós vizet is, ám egyben az alapanyagként használt búzát is tudja helyettesíteni. A mexikói Sonora-sivatagban már el is terjedt a növényfajta, a termesztők legnagyobb örömére.

A másik lehetőség az lenne, ha a sós vizeket is kedvelő halfajtákat telepítenének a sivatagi régiókba, és az ott található vizet nem öntözésre, hanem halastavak kialakítására használnák: erre is akad már példa az Arizona-sivatagban illetve az izraeli Negev-sivatagban, ahol hatalmas hal- és garnélaráktenyészetek látják el élelmiszerrel a távolabbi vidékeket is. Az ENSZ jelentés ezentúl még egy, egyelőre kiaknázatlan lehetőséget, a napsugárzást is megemlíti. A napsugárzás önmagában is szolgálhatna energiaforrásul a tanulmány szerint az egyre növekvő energiaigény kielégítésére.