Dodótól származó újabb csontokat találtak Mauritiuson

Eddig még nem sikerült komplett dodó-csontvázat találni Mauritiuson, és a legkomplexebb csontvázgyűjtemény pedig 1755-ben az oxfordi múzeum leégésekor elpusztult.

„Ez egy fantasztikus lelet” – mondta Julian Hume, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója a BBC Newsnak. „Már csak egy csontdarab felbukkanása is ritkaságszámba megy, viszont ez a mostani egy egész kollekció, ugyanis egy csípőcsonton és négy lábszárcsonton kívül többek között rábukkantunk koponyacsont-, gerinc- és csőrdarabokra is.”

Mivel a csontok nagy része nem áthalmozott, sokat elárulhat a madár egykori környezetéről, illetve az azóta bekövetkezett változásokról. A csontok nagy részét mocsaras környezetben találták, és ezen kívül nagy mennyiségű fát (többek között a híres Dodó-fát), cserjét, pollent, csigát és rovar maradványokat tártak fel.

A feltárás egy tavaly indult kutatómunka része, melynek keretében tavaly több száz Dodó csontot találtak a sziget dél-keleti részén. A csontok legfeljebb kétezer évesek lehetnek. A kutatás célja, hogy furásokkal meghatározzák a fosszíliákat rejtő talajrétegek és a fosszíliák korát, és DNS vizsgálatokkal pedig bővebb információval szolgáljanak erről a kipusztult fajról.

Jelenleg ugyanis még nagyon keveset tudunk dodóról (Raphus cucullatus). Feltételezések szerint a mintegy 75 centiméter hosszú, szürke, fehér vagy sárga színű madárnak három, vagy négy faja élt Mauritius, Réunion és Rodriguez szigetén.

Az utolsó élő dodóról 1681-ből maradt fenn feljegyzés

Mivel röpképtelen volt, könnyű volt megfogni, így egyik fontos élelemforrásává vált az erre járó hajósoknak (bár egyes korabeli híradások szerint húsa szinte ehetetlen volt). A kíváncsiság arra ösztökélte a hajósokat és a természettudósokat, hogy a számos példányt Európába vigyenek, és kertek és madárházak érdekességeivé tegyék. A rossz szállítási körülmények és az új lakóhely kedvezőtlensége miatt sok egyed elpusztult.

Amióta a faj kihalt, sok csontot, több beszámolót és néhány rajzot gyűjtöttek össze a madárról. A kihalásukat csak 1801-ben rögzítették. Az élő madárról szóló utolsó híradás Berkley erőd első tisztjétől, Benjamin Harry-től származik, aki állította, hogy a dodó 1681-ben még élt Mauritius-on.

1598-ban, amikor a portugálok felfedezték, Mauritius lakatlan sziget volt, később a hollandok gyarmata lett. A sziget felfedezését követő alig kétszáz év alatt sikerült a madár utolsó hírmondóját is kiirtani, így dodó azóta egyfajta jelképe lett a fajok kihalásának, az ember okozta környezetpusztításnak.