Vészes ütemben halnak ki a madarak

Az új adatok jelentősen nagyobb mértékűre teszik a madárkihalás ütemét, mint korábban gondolták. Eddig a tudósok úgy vélték, négyévente vesztünk el egy fajt. A közeljövőben még az újonnan megállapított kipusztulási ütem is várhatóan felgyorsul: akár 10 madárfaj is eltűnhet évente.

A sötét előrejelzés hátterében az emberi behatások (amilyen az élőhelyek pusztítása), az invazív fajok és az éghajlatváltozás áll. Az emberi hatások nélkül a madárkihalások természetes üteme évszázadonként egy faj lenne, állítják a kutatók, akiknek tanulmánya most jelent meg a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban.

A tanulmány megnevez számos mostanában kipusztult vagy feltételezetten kihalt madárfajt, köztük a hawaii mézmadarat, a mauritiusi kék galambot, a Kosrae-seregélyt és még 151 fajt. A tanulmány legalább 25 olyan fajt is fölsorol – például a campbell-szigeti csörgőrécét –, amely a természetvédelmi erőfeszítések hiányában kihalt volna az elmúlt három évtizedben.

„De még a madarakat illetően is elfogyott a kapacitás, és a világszerte védelemre szoruló fajok nagy száma bizonyos mértékig túlterheli és így hátrányosan befolyásolja a megmentésükhöz szükséges összenergiát, a velük foglalkozó emberek számát és az anyagi erőforrásokat” – mondja Peter Raven, a tanulmány egyik szerzője, a Missouri Botanikus kert vezetője.

A kutatók véleménye szerint pusztán a klímaváltozás az összes madárfaj 15–37 százalékát fenyegeti, attól függően, hogyan alakul majd az éghajlat. A hőmérséklet-emelkedés elől sok madár magasabbra költözik, de ha az átlaghőmérséklet tovább nő, előbb-utóbb nem lesz hova menniük. Erre jó példát szolgáltatnak a Brazília part menti erdeiben élő bizonyos fajok.

Talán a legzavaróbb mégis az a tény, hogy a madarak még mindig jobban boldogulnak, mint a többi állat és növény jelentős része, ahol a madarakénál is gyorsabb a kihalás üteme.