Virág, Szvetlana, Konrád, Viktória, Milos2020. november 26., csütörtök
Természet

A Watt-tenger sikertörténete

National Geographic Magyarország

Az Északi-tengerhez tartozó árapály uralta Watt-tenger az elmúlt évtizedekben több sikertörténetet is megélt: néhány évtizede újból megjelent a szinte teljesen kiirtott kúpos fóka és az örvös lúd. A tengervíz elszennyeződése, a tömegturizmus és a túlhalászás viszont állandó veszélyt jelent erre a szinte egyedülálló élővilágra.

A természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően az elmúlt évtizedekben megduplázódott a Watt-tenger kúposfóka (Halichoerus grypus) állománya. Egy idén tavasszal tartott berepülés során mintegy 120 egyedet figyeltek meg. A két legnagyobb állomány az Amrum valamint Helgoland közelében lévő homokpadnál él – áll a schleswig-holsteini Watt-tenger Nemzeti Park legújabb jelentésében.

A középkorban a kúposfókák jóval nagyobb számban fordultak elő a Watt-tengerben, mint a borjúfókák, mára viszont ez az arány megfordult, mivel az előbbiek szelíd természetük miatt könnyebben áldozatul estek az ember pusztító tevékenységének.

A szinte az utolsó példányig kiirtott kúpos fókák a hatvanas években jelentek meg újra a Watt-tengerben, és bár visszatérésük egyfajta sikertörténet, az állományuk azóta is viszonylag alacsony: évente csak 3-11 egyed születik. A kúpos fókák számának további növekedése a jövőben nem tűnik valószínűnek, mivel hiányoznak a szaporodáshoz és pihenéshez szükséges zavartalan homokpadok. A zavarást a túl közel merészkedő turista- és halászhajók, valamint az alacsonyan szálló repülőgépek okozzák. A másik komoly veszélyforrást a beömlő folyók, valamint a tankerhajó-balesetek okozta szennyeződés jelenti.

A Hollandiától Dániáig húzódó, mintegy 8000 négyzetkilométer kiterjedésű Watt-tengeren összesen csak három jelentősebb kúpos fóka állomány él: Helgolandnál, Sylt és Amrum között, valamint Terschellingnél (Hollandia). A brit-szigetek, Izland és Newfounland vizeiben a kúposfókák már jóval nagyobb számban fordulnak elő. Ugyanakkor a Balti-tengerben még a watt-tengerinél is rosszabb a helyzet; ott ugyanis az erős szennyeződés miatt a kihalás szélén áll a faj.

A borjúfóka állományt vírus tizedelte meg

A borjúfókák (Phoca vitulina) helyzete se sokkal jobb. Az 1988-ban megjelent vírus a watt-tengeri állomány több mint hatvan százalékát elpusztította; a kór tulajdonképpen bármikor újra felbukkanhat, ami az azóta részben regenerálódott állomány további csökkenését idézheti elő. A Watt-tengerben a fókák családján belül csak ez a két faj fordul elő.

Bár a borjúfókák mintegy 15 ezres száma jóval meghaladja a kúpos fókák alig kétszáz egyedből álló állományát, mindkét fajra egyaránt komoly veszélyt jelent a zavartalan pihenőhely hiánya; a túlhalászás pedig gyakorlatilag a táplálékuktól fosztja meg őket.

A másik sikertörténet az örvös lúdé

A kúposfókáéhoz hasonló „sikertörténetként” tartják számon a területen az örvös lúd (Branta bernicla) esetét is. A Szibériában költő madár a telet Európa enyhébb éghajlatú tengerpartjain, folyók közelében tölti. A számuk 1930 előtt 200 ezer körül volt.

A Szibériában és az európai telelő területeken zajló vadászat, az Északi-tenger partvidékén lévő füves táplálkozóhelyek beszűkülése drasztikusan lecsökkentette az állományt; az ötvenes években mintegy húszezerre becsülték az egyedszámot.

Az 1970 óta megindult Oroszországtól Franciaországig terjedő védelmi intézkedések (pl. vadászati tilalom, élőhelyvédelem) az állomány regenerálódását segítették, olyannyira, hogy ma már 300 ezerre becsülik az örvös ludak számát.

A madárparadicsomként működő árapályzóna

A Watt-tenger árapály jelenségével olyan, szinte egyedülálló környezetet hoz létre, amely Eurázsia vízimadarai számára nélkülözhetetlen pihenő-, fészkelő-, és táplálkozóhelyül szolgál. A tenger gazdag halállománya, a szárazra kerülő csigák, kagylók, giliszták, a tengeri füvek, valamint a szigetek és a szárazföld part menti területeinek nedves rétjei mind-mind pazar éléstárat jelentenek az itt előforduló madarak számára. A szigetek törpefüvű növényzete pedig háborítatlan fészkelő és búvóhelyül szolgál. Kelet-Európából, Szibéria arktikus vidékeiről, Skandináviából, sőt Grönland és Kanada távoli tájairól is tízezrével kelnek útra a madarak, hogy itt jóval enyhébb körülmények között töltsék a telet.

Itt telel többek között a kis hattyú (Cygnus columbianus), a füles vöcsök (Podiceps auritus), a vörösnyakú vöcsök (Podiceps grisegena), az apácalúd (Branta leucopsis), a csigaforgató (Haematopus ostralegus), a sarki partfutó (Calidris canutus) vagy a jeges réce (Clangula hyemalis).

Itt fészkel a küszvágó csér (Sterna hirundo), a sarki csér (Sterna paradisea) és a kenti csér (Sterna sandvicensis), az örvös bukó(Mergus serrator) és a piroslábú cankó (Tringa totanus) is.

A területen három ország (Hollandia, Németország és Dánia) összesen öt nemzeti parkkal osztozik. Németországon belül pedig három szövetségi állam: Niedersachsen, Hamburg és Schleswig-Holstein a nyolcvanas évek közepétől egy-egy önálló nemzeti parkot hozott létre. A nemzetközi természetvédelmi együttműködés ellenére is a terület gazdag és egyedülálló madár-, növény-, és állatvilága erősen veszélyeztetett a tengerbe ömlő folyókon érkező szennyezés, a tankhajó-katasztrófák és a tömegturizmus miatt.

Az apály és dagály vízszintkülönbsége Európában 16 méter is lehet

A Watt-tenger 500 kilométer hosszan húzódik a három ország partjai mentén. A mintegy 8000 négyzetkilométerből közel 3500 négyzetkilométer maga a watt. A watt a lapos, fokozatosan mélyülő, homokos-iszapos aljzatú tengerfenéknek azt a részét jelenti, amely apály idején szárazra kerül. Ezt a visszavonuló víz által mélyített, ágas-bogas szerkezetű medrek tarkítják.

A Watt-tenger árapály jelensége az Északi-tengerből „táplálkozik”. Az atlanti árhullám a brit-szigeteket megkerülve két ágra válik. A déli ág a La Manche-csatornán nyomul be Normandia partjaihoz, az északi ág pedig Skócia felől érkezik a holland és német partokhoz. A partok mentén fokozatosan „végighaladó” árhullám csak Borkum-sziget (Németország legnyugatibb szigete) és a tőle mintegy 150 kilométerre, északra, az Elba torkolatnál lévő Brunsbüttel között mintegy hat órás késéssel jelentkezik.

Az Északi-tenger partközeli része a Föld legnagyobb kiterjedésű összefüggő wattja. Hasonló watt terület található még Franciaország normandiai részén, illetve Nagy-Britannia északi-tengeri partjánál, Írországban, Észak-Amerika keleti valamint nyugati partjain, Japánban és Koreában. A Watt-tengeren az apály és a dagály közti vízszintkülönbség 2-3, 5 méter. Európában a rekordot Nagy-Britanniában a Severn-torkolat és a Franciaországban lévő Saint-Maloi-öböl tartja 16 és 14 méteres szintkülönbséggel, a 19-21 méteres világrekord Kanadában a Fundy –öbölben van.

Hozzászólások

Így hódították meg a mókusok a világot

Így hódították meg a mókusok a világot

A tudomány közel 300 mókusfélét ismer, az állatok a bolygó minden szárazföldi környezetében fellelhetőek a trópusoktól a fagyos térségekig. Vajon hogyan lettek ilyen sikeresek a rágcsálók?

Egy kankalinfaj nem bírja a klímaváltozás tempóját

Egy kankalinfaj nem bírja a klímaváltozás tempóját

A bókoló kankalin fennoskandináv alfaját (Primula nutans ssp. finmarchia) vizsgálta egy svéd-finn kutatócsoport a Helsinki Egyetem vezetésével.

Új módszerrel mutatható ki a méheket pusztító méreg

Új módszerrel mutatható ki a méheket pusztító méreg

A piretroidok nagyban hozzájárulnak a méhpopulációk csökkenéséhez, az anyagok észlelése azonban nem egyszerű feladat.

1,5 milliárd madarat mentett meg egy embereket védő törvény

1,5 milliárd madarat mentett meg egy embereket védő törvény

Az Egyesült Államok légtisztaságát szolgáló jogszabály nemcsak az emberi, hanem az állati egészség számára is fontosnak bizonyult.

A falak foglya

A falak foglya

A fotó Budapesten készült, egy belvárosi ház udvarán. A fa a kőrengetegben is él és tör az ég felé.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket