Mire oktatják a szurikáták a kicsinyeiket?

A Cambridge Egyetem kutatói a dél-afrikai Kalahári-sivatagban figyelték meg a jópofa, hosszúkás, gyakran két lábra emelkedő szurikáták (Suricata suricatta) viselkedését. Felismerték, hogy ezek az állatok ténylegesen oktatják a csapat fiatalabb tagjait, azok tanulása nem csupán a „nagyok” utánzásából áll.

Tudósok egy csoportja 1992-ben definiálta a tanítás fogalmát, és három fő kritériumát. Ezek a következők: az „oktató” csak a „tanítvány” jelenlétében módosítja viselkedését; az „oktató” személyes erőfeszítést tesz a tanítás érdekében, és ez – legalábbis azonnal – nem hajt hasznot számára; és a „tanítvány” ezáltal gyorsabban tanul, mintha az „oktató” nem lenne jelen.

A fenti kritériumoknak mindezidáig csak a hangyák feleltek meg, az állatvilágban tanulmányozott egyéb tanulási helyzetek az esetek döntő többségében utánzáson, a felnőtt megfigyelésén alapultak, vagy egyéb szempontból nem teljesítették a fenti feltételeket.

A szurikáták gyíkokat, bogarakat, ezerlábúakat és skorpiókat esznek. Míg a táplálék nagy része ártalmatlan, a skorpiók közül sokan annyi mérget raktároznak testükben, amennyi egy ember megöléséhez is elegendő. A felnőttek nem hagyják, hogy a kölykök a saját bőrükön tanulják meg, hogyan kell e veszedelmes pókféléket ártalmatlanná tenni – hiszen azt jó eséllyel nem élnék túl –, hanem „szárazedzést” tartanak számukra.

A legfiatalabb kölyköket még nem tanítják a felnőttek, csak táplálják őket, a zsákmányt megölik, és holtan adják oda a kicsiknek. Ahogy a kis szurikáta nő, egyre nehezebb feladatok elé állítják: már élő táplálékot kap, amit magának kell elpusztítania. A felnőtt állatok gyakran eltávolítják a skorpiók méregtüskéjét, mielőtt a kölyköknek adnák, így azok komolyabb veszély nélkül gyakorolhatják a skorpióevés művészetét.