Utolsó lehetőség a fáraók madarának megmentésére

A Brit Madárvédő Egyesület (Royal Society for the Protection of Birds) és a BirdLife International természetvédő szervezet jelentése szerint a madarakból csupán 13 példány maradt Szíriában. A tarvarjúk másik, – szintén kicsi –, vadon élő populációja Marokkóban található.

A jellegzetes, fekete, mohikán stílusú tollazatú és hosszú, vörös, lefelé görbülő csőrű tarvarjú (Geronticus eremita) valaha a fáraók tisztelt madara volt, és az egész Közel-Keleten, valamint Észak-Afrikában és az európai Alpokban is előfordult. Jelenleg kritikusan veszélyeztetett, ami az IUCN (International Union for the Conservation of Nature and Natural Resources – Nemzetközi Természetvédelmi Unió) legfenyegetettebb állatokra alkalmazott besorolása.

A tarvajrúról egészen négy évvel ezelőttig úgy gondolták, hogy Szíriában már kihalt.

„A nyomkövető program nélkül a madarakat átadnánk a történelemnek és a hieroglifáknak” – jelentette ki a közleményben Ibrahim Khader, a BirdLife közel-keleti vezetője. – „A beduin nomádok és a helyi vadászok beszámolóiból tudtuk meg, hogy Palmyrában még előfordulnak.”

A BirdLife és a Brit Madárvédő Egyesület tudósai Délkelet-Szíria Palmyra területén jelölték meg a három tarvarjút, amelyeknek nevet is adtak: Zenobia, Sultan és Salam. Abban bíznak, hogy nyomon tudják követni őket, amikor ebben a hónapban elkezdik éves vándorlásukat, s így fölfedezhetik, hol van a szaporodóhelyük.

„A madarak nyomon követése és telelőhelyük megtalálása talán az utolsó esély a megmentésükre” – mondta Ken Smith, a Brit Madárvédő Egyesület tudósa. – „Egészen addig képtelenek vagyunk segíteni nekik, amíg nem tudjuk, hogy hová mennek, és milyen fenyegetésekkel és veszélyekkel kell szembenézniük.”