A szimmetria vagy az aszimmetria a túlélés titka?

Úgy tűnik, hogy a szimmetriára hangolódó érzék nem csak az emberre jellemző, hanem az állatoknál is széles körben elterjedt. Számos éjjeli lepke mintázata tökéletesen szimmetrikus, ez viszont nem jelent számukra jó álcázást napközbeni, fatörzseken való pihenésük során – állítják a bristoli School of Biological Sciences kutatói.

A kutatók idős tölgyfákon barna kartonból készített több száz műlepkét helyeztek el. A kísérlet során a madarak hamarabb felfedezték a zsákmányt, ha az szimmetrikus mintázatú volt. Az aszimmetrikus lepkék nagyobb valószínűséggel maradtak észrevétlenek, így jóval nagyobb esélyük volt a túlélésre. Hogy az éjjeli lepke miért mond le az aszimmetria ezen előnyeiről, továbbra is nyitott kérdés. Ugyanakkor a Proceedings of the Royal Society szaklap legfrissebb számában megjelent tanulmány szerint a tökéletes szimmetria sem jelent feltétlenül hátrányt az álcázásban.

A tintahalak az álcázás mesterei

Ezt bizonyítja a tintahalak egy alfaja, a Sepia officinalis, amely képes a testszíne változtatására. V. Langridge, a brightoni Sussex Egyetem kutatója megfigyelte, hogy a tintahalak rejtőzködése tulajdonképpen a testük színváltoztatásával történik. A szín(mintázat)változtatás egyaránt szolgálja az álcázást és a ragadozó elriasztását; az utóbbi esetben aszimmetrikus jelenségről van szó.

A tintahalak elképesztő gyorsan, másodpercek alatt képesek a színváltásra. Az állat speciális idegpályái segítségével aktiválja az izomrostokat, amelyek a színtesteket tartalmazó sejteket övezik. A sejt kitágult állapotában a pigmentek nagy területen szétterjednek, míg az izomrostok összehúzódásával a színanyaggal telített sejtek olyan kis méretűre húzódnak össze, hogy gyakorlatilag láthatatlanná válnak.

A tintahal színváltoztatását a környezete befolyásolja: finomszemcsés homok vagy kavicsokkal, kagylókkal borított tarka aljzat, más és másfajta “design” kialakítására készteti az állatot. Habár a szín és a mintázat szimmetrikus, mégis igen jól álcázza a “gazdáját”. Ezt bizonyítja, hogy a ragadozók akár pár centiméteres távolságban is elúsznak a zsákmányuk felett anélkül, hogy észrevennék; de az emberi szem számára is nehezen kivehető a háttérbe tökéletesen beolvadó tintahal.

A ragadozók elriasztása

Mi történik akkor, ha a tintahalat egy akváriumban homogén, finomszemcsés illetve egy mozaikos hátterű, kavicsos aljzat határvonalára tesszük? Meglepő módon ekkor is szimmetrikus marad a színváltoztatás, habár a két szem két különböző mintázatú hátteret érzékel – állítják a kutatók.

A tintahalak aszimmetrikusan is képesek reagálni, ha nyugalmi állapotban zavarják meg őket. A kísérlet során a zavarásra úgy reagáltak, hogy pár másodperc alatt igen kontrasztos színmintázatot alakítottak ki. A mintázat legfeltűnőbb része két sötét folt volt egy-egy világos ponttal a közepén, amelyek szimmetrikusan helyezkedtek el a hát középső részén, így egy szempár hatását keltették. Ha a zavaró elem oldalról érkezett a “szem” csak az adott oldalon jelent meg. Érdekes módon a tintahalak egyszerre képesek az egyik oldalukon a ragadozót vagy támadót elriasztó mintázatot ölteni, míg a másik oldalon álcázó mintázattal olvadnak bele a környezetbe.