Mekkora ökológiai kárt okozott a Katrina hurrikán?

2005. augusztus 29-én a Katrina hurrikán több mint 24 órán keresztül tombolt, a Mississippitől keletre 200 négyzetkilométernyi területet elpusztított, és 1500-nál is több ember életét követelte. Louisianai szakértők az elmúlt csaknem egy évben azt vizsgálták, mi befolyásolta a pusztítás mértékét, felelőssé tehető-e a terület elrendezése, infrastruktúrája a katasztrófa kiterjedéséért.

Megfigyelték, hogy azokon a mocsaras területeken, melyeket egybefüggő magas ciprus- és tupelóerdő borított, a pusztulás viszonylag kismértékű, 12 százalékos volt. Ennek oka a fák magasságán és erején kívül abban rejlik, hogy gyökereik keresztezik egymást, és összekapaszkodnak.

Ezzel szemben az alacsonyabb kőris- és juharerdővel fedett mocsarakban a hurrikán a növényzet mintegy 80 százalékát kitépte helyéből. A kis ellenállású erdők érdemben nem szabtak gátat a tomboló forgószélnek, így rajtuk áthaladva Katrina erejéből szinte semmit sem vesztve szedhette áldozatait.

Valaha az állam területeinek közel 90 százalékát ciprus- és tupelóerdő borította, ám a vízügyi rendezések következtében a területek többségét nyílt vízfelületekké vagy mocsarakká alakították át, ahova a csatornarendszereken keresztül tengervíz áramlott, amely aztán az édesvizet kedvelő fafajok pusztulását okozta.

Gary Shaffer, a Délkelet- Louisianai Egyetem munkatársa most kidolgozott egy tervet a mocsaras területek ciprussal és tupelóval való benépesítésére, így ezek a későbbi hurrikánok erejét jelentősen képesek mérsékelni. Ám mivel védelmet jelentő fák azonban csak édesvízben képesek életben maradni, így a terv megvalósításához a korábbi hurrikánok által bezúdított tengervizet semlegesíteni kell a mocsarakban. Reményeik szerint egy évtizeden belül 10 méteres ciprusok népesítik be a mocsaras területeket.