Anyádra ütök
Brit kutatók megfigyelték, hogy a domináns szurikáta nőstények vemhességük második felében kifejezetten agresszívvé válnak az alárendelt nőstényekkel szemben; így biztosítják utódaik zavartalan felnövekedését.
A szurikáták (Suricata suricatta) kistermetű mongúzfélék, mókás külsejük miatt nagy népszerűségnek örvendenek. Csapatokban élnek, közösen vadásznak, kicsinyeiket együtt nevelik fel. Minden csapatban van egy domináns nőstény, amely termetében is valamivel nagyobb a többieknél, és másképp is viselkedik.
A Cambridge Egyetem zoológusai Andrew Young vezetésével nyolc éven keresztül tanulmányozták a szurikáták viselkedését a dél-afrikai Kalahári-sivatagban. Megfigyelték, hogy a domináns nőstények hetvennapos vemhességük utolsó négy hetében határozottan komisszá válnak az alárendelt nőstényekkel szemben.
Elsősorban az idősebb, vemhes vagy velük távoli rokonságban álló nőstényeket pécézik ki. Egyre agresszívabban támadják a kiszemelt áldozatokat, és addig-addig marják, harapják, amíg azok el nem hagyják a csapatot, és száműzetésbe nem vonulnak. Ettől kezdve az elüldözöttek mintegy három héten keresztül magányosan vagy kisebb csapatokban élnek.
Nincs örök harag
Amikor a domináns nőstény kicsinyei megszületnek, szent a béke: a száműzöttek visszatérnek a csapathoz, segítenek a kis szurikáták nevelésében. Az addig agresszív domináns nőstény nem bántja többet az alárendelteket.
A kutatók szerint ez a viselkedés azért kedvez a domináns nőstényeknek, mert a folyamatos zaklatástól az alárendeltek vérében megnő a stresszhormonok mennyisége, és csökken a nemi hormonok elválasztása. Nem ritka, hogy a terrorizált alárendelt nőstények elvetélnek, és a fogamzás esélye is alaposan csökken náluk.
A domináns nőstény ezzel biztosítja tehát, hogy utódai biztonságban legyenek. Egyrészt azáltal, hogy megakadályozzák a többi nőstény fogamzását és utódkihordását, így több táplálék és figyelem jut a világra jött kicsinyeknek. Másrészt pedig – amint a kutatók már korábban megfigyelték – a várandós alárendelt nőstények időnként elpusztítják mások kicsinyeit, hogy az övéknek jobbak legyenek az esélyeik.
A domináns nőstények tehát a többiek bántalmazásával génjeik továbbadását biztosítják, ha azonban az utód már nincs veszélyben, szívesen együttműködnek az alárendeltekkel. Még szerencse, hogy a szurikáták nem ismerik a haragtartás és a bosszú fogalmát…
Kapcsolódó cikkeink:
Magyarországon is láthatunk keselyűt
A fakó keselyű egykor jóval gyakoribb volt hazánkban, ma elvétve lehet vele találkozni.
Madarak terjesztik Új-Zéland egyes gombáit
A szarvasgombaféléket és néhány hasonló fajt világszerte emlősök terjesztik, ám Új-Zélandon nincsenek őshonos szárazföldi emlősök.
Ennek köszönhetjük a kaktuszok sokféleségét
Feltárták, miként alakult ki a kaktuszok alakban és méretben is igen változatos világa.
Milliós csapatokban rajzanak a dunavirágok
Magyar fejlesztés segíthet megóvni a különleges rovarokat.
Ezek a rovarok igazi öngyilkos merénylők
A termeszek egy különleges enzim segítségével mintegy felrobbantják magukat az ellenségeik közt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
