A világjáró vészmadár 64 ezer kilométert repült egy év alatt

A kormos vészmadár (Puffinus griseus) útja az új-zélandi szaporodótelepektől a japán, alaszkai vagy kaliforniai téli táplálkozóhelyekig tart. A vándorlási útvonal lefedi az egész csendes-óceáni régiót és nagyjából 200 napig tart a bejárása. A kutatók eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban tették közzé.

2005 januárja és márciusa között 33 madárra erősítettek 6 grammot nyomó jelölőkészülékeket két új-zélandi szaporodókolóniában. Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy nyomon kövessék a vészmadarak által megtett utat.

Ugyanez év őszén a jelölőkészülékek közül 20-at sikerült begyűjteni, amikor a madarak visszatértek a szaporodóhelyeiken lévő üregeikbe. 19 készülék sikeresen rögzítette a madár mozgásait.

Az adatokból kiderült, hogy néhány madár akár 910 km-t is megtett naponta és 68 m mélyre is lemerült a tengerbe táplálékért.

Scott Shaffer, a Santa Cruz-i California Egyetem kutatóbiológusa és a cikk vezető szerzője úgy nyilatkozott, hogy az adatokból több váratlan dolog is kiderült.

„Meglepett bennünket az a tény, hogy a madarak adott helyekre mennek a Csendes-óceán északi részén, és ott várják meg a többi vándorlót, majd utána térnek vissza Új-Zélandra. A korábbi elképzelések arra utaltak, hogy a madarak átszelik a Csendes-óceán északi részét, mielőtt délnek vennék az irányt” – mondta dr. Shaffer a BBC News-nak.

A csoport azt tapasztalta, hogy a madarak hosszasabban időznek egy helyen vagy Japánban, vagy Alaszkában, vagy Kaliforniában. Az adatok azt is megerősítették, hogy a madarak vándorlási útvonala hatalmas nyolcas alakban fedi le a csendes-óceáni régiót. A kutatók véleménye szerint ez valószínűleg annak eredménye, hogy a madarak a globális szélrendszereket használják és befolyásolja őket a Coriolis-erő (a Föld forgása miatt fellépő erő, amely – többek közt – módosítja a passzátszelek irányát).

Az élőlények jó részénél megfigyelhető globális (és rendszerint negatív) változások a kormos vészmadarak esetében is észrevehetők. Noha állományukat 20 milliósra becsülik, több helyen – így például Kalifornia partjai mentén – jelentősen csökkent a számuk. Dr. Shaffer szerint a madarak létszámának bármely jelentősebb csökkenése hasznos indikátora lehet a klímaváltozásnak vagy a túlhalászatnak.

A kutatók a jövőben további madarak és madárfajok megjelölésével kívánnak még több és pontosabb adatot összegyűjteni a csendes-óceáni madarak vándorlási viselkedéséről és útvonalairól.