Növekszik a hazai gyurgyalag állomány

Az elmúlt évtized átfogó természetvédelmi munkái révén sikerült megállítani a magyarországi gyurgyalagok (Merops apiaster) állományának drasztikus csökkenését: a hazai költő állomány stabilizálódott, sőt, bizonyos területeken növekedést mutat. Jelenleg a becsült hazai költőállomány 20-25 ezer pár körül van.

Az 1980-90-es években tapasztalt állománycsökkenés okainak feltárására, és a folyamat megállítására indította el 1996-ban az MME a gyurgyalag védelmi programját. A program koordinálását a Chernel István Madártani és Természetvédelmi Egyesület végezte, majd 2001-től kezdve az MME-n belül folytatódott.

Mivel a gyurgyalag homok- és löszfalakban fészkel, így leginkább homokbányák területén, felhagyott építési területeken visszamaradt homokfalakban, szeméttelepeken és löszmélyutaknál találkozhatunk velük. Az állomány csökkenése elsősorban a fészkelő helyek pusztulásával, és a madarak fészkelési időszakban (május-augusztus) történő zavarásával volt magyarázható.

Az építkezések és a bányászat jelenti a legnagyobb zavarást

Ez egyrészt a felhagyott homokbányák falának beomlását, a falak „elöregedését”, felrézsűsödését, benövényesedését jelenti; ilyenkor ugyanis nem áll rendelkezésre friss fal, ahol a madarak fészek üreget fúrhatnának maguknak. Ugyanakkor emberi tényezők is közrejátszanak. Komoly zavarást jelent, ha a fészkelési időben zajlik a homokbányászat vagy az építkezés. Ilyenkor a madarak elhagyhatják a telepet, és máshol próbálnak fészkelőhelyet keresni.

Egyes felhagyott homokbányáknál a falat mesterségesen is felrézsűsítik, hogy elkerüljék a falomlás miatti baleseteket. Viszont ez a madaraknak igen kedvezőtlen, hiszen csökken a számukra alkalmas falfelület nagysága. Ezek a tények számos konfliktus forrását képezik a telektulajdonosok, beruházók és a természetvédők között.

„Mivel védett madárról van szó, a fészek tönkretétele vagy zavarása büntetendő, de az elmúlt évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy megfelelő tájékoztatással és egyeztetéssel a legtöbb helyzetben kialakítható kompromisszumos megoldás” – mondta el lapunknak Bagdi Antal, az MME gyurgyalag-védelmi programjának vezetője.

„Például, ha van rá mód, egy veszélyes homok- vagy löszfalat érdemesebb elkeríteni. Így csökken a balesetveszély, és a madarak is jól járnak. Éves szinten sajnos több alkalommal kénytelenek vagyunk a hatóságok bevonásával leállíttatni a fészkelő telepen zajló munkálatokat, hogy megvédjük a már lakott telepeket” – teszi hozzá a szakértő.

A tájékoztatás, szemléletformálás sikerét bizonyítja, hogy míg korábban a méhészek irtották a gyurgyalagot, mint kártevőt, ma már alig találkozni ilyen esettel. A gyurgyalagot kissé pejoratívan méhészmadárnak is nevezik, hiszen megdézsmálja a méheket, ezért a méhészek nem ritkán pusztították. A tájékoztatás és a szakmabeliekkel történt megfelelő egyeztetések révén sikerült azonban a méhész-társadalmat meggyőzni, hogy más módszerekkel hatékonyabban lehet védekezni e madár-faj ellen: többek között elég, ha körültekintően választják meg a kaptárok helyét, 2-3 kilométer távolságban a fészkelőhelytől; vagy riasztókat használnak a madarak távoltartására.

A „falfelújítás” az egyik legfontosabb munka

A program keretében a tájékoztatáson, szemléletformáláson kívül konkrét fészkelőhely-védelmi munkák is zajlanak. Az MME helyi szervezeteinek munkatársai és önkéntesei minden évben már a madarak megérkezése előtt elkezdik a már ismert, vagy újonnan feltérképezett falak ellenőrzését. Ahol szükséges, frissítik a falakat, (a gyurgyalag, de még inkább a szintén homokfalakban fészkelő partifecske a friss felületet szereti, ez a legalkalmasabb a fészeképítésre), ami gyakorlatilag abból áll, hogy munkagéppel vagy kisebb partfalak esetében kézi erővel, függőleges állapotba hozzák azokat.

Egy partfal feljavítási munkálatai

„Kevéssé ismert fajról van szó, hiszen a gyurgyalag ritkán fészkel lakott területen, szemben az ismertebb partifecskével, amely akár lakóépületek frissen ásott alapjaiba, vezeték csatornába, emberi tevékenységhez közel, néhány tíz méterre is fészkelhet, ha megfelelő minőségű falat talál magának. Mivel a gyurgyalag igen látványos, színpompás madár, akik megismerik, általában hamar meg is kedvelik és szeretnének még többet megtudni a róla” – mondja Bagdi Antaltól.

Az MME szakemberei egyre gyakrabban kapnak lakossági megkeresést új fészkelőhelyek bejelentéséről, illetve olyan építkezésekkel kapcsolatban, amely fészkelőhelyet veszélyeztet. Szerencsére olyan esetek is vannak, hogy maga a telektulajdonos vagy beruházó fordul a szakértőkhöz az építkezési munka megkezdése előtt, hogy hogyan menthetné meg az ott fészkelő állományt.

A gyurgyalag védelmi program keretében a partifecske (Riparia riparia) fészkelő állományának védelme, feltérképezése párhuzamosan folyik. Partifecskével külön MME program foglalkozik, de szoros együttműködés jellemzi a munkákat a két faj tekintetében, hiszen költőhelyük jellege megegyezik.

Magyarország a gyurgyalag egybefüggő európai elterjedésének északi határa. Tőlünk északra már jóval kisebb a fészkelő állomány nagysága. A legnagyobb európai telepei Spanyolországban, Portugáliában, Oroszországban és Törökországban találhatóak; Nyugat-Európában csak foltokban fordul elő.

Habár a hazánkban sok helyen éktelenkedő – nem csak tájképi, de környezetvédelmi szempontból is problémás – felhagyott homokbányák, építési területek, szeméttelepek, parlagon hagyott, csuszamlásos területek láttán sokszor irigykedve nézzük a németországi, ausztriai gyönyörűen füvesített földeket, a gyurgyalag szempontjából ez a nálunk található rendezetlenség kedvező, hiszen ezeken a területeken találnak fészkeléshez alkalmas falakat.

A legnagyobb hazai állományok Baranya, Tolna, Zala, Komárom-Esztergom, Pest, Borsod, és Szabolcs-Szatmár megyében találhatók.

Jelenleg az MME 23 helyi csoportja, mintegy 250 fő segítségével vesz részt a munkálatokban. Az ország 14 megyéjében foglalkoznak a gyurgyalag védelmével, felmérésével, így a szakembereknek nagyobb rálátásuk van a veszélyeztető tényezőkre, és könnyebb lépéseket tenniük a problémák orvoslására. Az országos lefedettség jónak tekinthető, de egyes területeken még nincsenek helyi programvezetők, akik részt vennének a felmérési, védelmi munkákban.

.

Legszínpompásabb madarunk Egyik legszínpompásabb madárfajunk, a gyurgyalag a szalakóta-alakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a gyurgyalagfélék családjába (Meropidae) tartozik. A 6-7 tojásból álló fészekaljat a mintegy két méter hosszú, falba vájt üreg végébe építik. A kotlásban és az etetésben a tojó és a hím is részt vesz. A gyurgyalag az egyik legkésőbb érkező vonuló fajunk. Május elején érkezik, és szeptember közepéig már el is vonul. Nyár végén megfigyelhető vonuló csapatai gyur-gyur hangjukról messziről felismerhetők.

Fotók: Bagdi Antal

Kapcsolódó link: