Honnan tudják a virágok, hogy tavasz van?

Amerikai kutatók felismerték, hogy a növények valamiképpen „számolják” a téli napokat, és így „tudják”, mikor szabad virágba borulniuk, és mikor nem.
Megszokott jelenség számunkra, hogy számos növény a tél elmúltával hamarosan kibontja szirmait, virágba borul. Más növények ezt csak minden második tavaszon teszik meg, és olyanok is akadnak, amelyek ennél sokkal ritkábban virágoznak.
Vajon honnan „tudja” az egy-, illetve kétnyári növény, hogy elérkezett az idő? Hiszen ha nem megfelelő időpontban, ősszel vagy a téli hónapokban virágzik, az könnyen végzetes lehet számára. Ha mindössze az időjárás határozná meg a virágbontás pillanatát, a télen is gyakran bekövetkező átmeneti felmelegedés becsaphatná a növényeket.
Richard Amasino, a Wisconsin-Madison Egyetem biokémikusa és munkatársai a genetikai vizsgálatok céljára gyakran alkalmazott közönséges lúdfüvet (Arabidopsis thaliana) tanulmányozták. Megfigyelték, hogy a növény egyik génje az általa kódolt fehérjék révén gátlás alatt tartja a szirmok kibomlását. Egyszer csak ez a gén kikapcsolódik, és a virágzás bekövetkezhet.
A kutatók szerint a gén működését egy belső hőmérő és egy belső óra szabályozza (persze képletesen értve). A növény érzékeli a külső hőmérsékletet, valamint képes számon tartani, hány napja van hideg. Ezt követően, ha a hőmérséklet emelkedik, és már elégséges számú hideg napot élt át, a gén kikapcsolódik, és kibomlanak a szirmok, ha azonban – akármilyen meleg van – még nem telt el elegendő idő a télből, a növény folytatja szendergését.