A csimpánzok kiváló tanárok és tanulók

A kutatók már régóta tudják, hogy a vadon élő csimpánzok különböző csoportjai eltérően viselkednek. Ellenőrzött kísérletek nélkül azonban lehetetlen biztosan állítani, hogy ez a kissé különböző feltételekhez való alkalmazkodás jele vagy az egyes csoportokon belül kulturálisan öröklődő eltérő hagyományokat tükrözi.

Victoria Horner, az angliai St. Andrews Egyetem főemlőskutatója munkatársaival azt vizsgálta, vajon a csimpánzok képesek-e megbízhatóan átadni a tudást egy több egyedből álló láncon keresztül egyik tanulótól a másiknak. A kutatók egy olyan dobozt terveztek, amelynek ajtaját kétféleképpen lehetett kinyitni: egy lapot felemelve vagy félretolva. „Ezután alapvetően az üzenettovábbító postásjátékot játszattuk a csimpánzokkal” – magyarázza Horner.

A csoport betanította az egyik csimpánzt, hogy táplálékjutalom ellenében fölemelje az ajtólapot. Ezután hagyták, hogy a következő csimpánz figyelje az elsőt, amint többször is bemutatja a technikát. A következő lépésben eltávolították a „tanárt”, és egy új, tapasztalatlan tanulót hoztak, hogy figyelje az újonnan kitanított csimpánzt és így folytatták a kísérletet.

A második kulturális vonal egy olyan csimpánzzal kezdődött, amelyet arra tanítottak, hogy félrehúzza és ne fölemelje az ajtót.

A tudás mindkét vonalban szinte tökéletesen átadták: hat tanár–tanuló ismétlésben a fölemelők által tanított csimpánzok mindig fölemelték, a félretolók által tanítottak mindig félretolták az ajtót.

A kutatók csak egyetlen hibát figyeltek meg: az egyik félretoló 20 próbálkozásból egyszer fölemelte az ajtót, a tanulója azonban így is a félretolást tanulta meg.

Az eredmény azt mutatja, hogy a csimpánzok közt erős a kulturális tanulás, nyilatkozta Horner a hírügynökségeknek. – „Ha a csimpánzok nem tanultak volna egymástól, akkor feltételezéseink szerint néhány generáció után a teljesítmény fele-fele arányúra esne vissza. Ha nem lennének nagyon jók az utánzásban, nem tapasztalnánk ezt a szinte 100 százalékos pontosságot.”