Dömötör, Armand, Örs2020. október 26., hétfő
Természet

Káprázatos borostyánkőre bukkantak Peruban

National Geographic Magyarország

A déli féltekén viszonylag kevés borostyánkő-lelőhely van, épp ezért nagy értékkel bír az a lelet, amelyre nemrég paleontológusok bukkantak Peruban. A borostyánkő jelentőségét a több mint 13 családból származó bogár- és négy pókfaj egyedeit felsorakoztató zárványok adják, melyek korát 12-15 millió évre becsülik.

Borostyánt nagy mennyiségben leginkább a Balti-tenger térségében, az Alpokban, a Közel-Keleten, Észak- és Kelet-Szibériában valamint az Urálban találhatunk. Az amerikai kontinens legnagyobb és legértékesebb lelőhelyei pedig a Dominikai Köztársaság, Mexikó, Kanada valamit az USA egyes területein találhatók.

„Dél-Amerikára nem jellemző az idős zárványokat rejtő borostyánkő felbukkanása. Éppen ezért bír nagy jelentőséggel a most talált darab” – számol be a vizsgálat eredményeiről a kutatócsoport az amerikai tudományos élet, Proceedings of the National Academy of Sciences című lapjában.

A francia Centre National de la Recherche Scientifique kutatócsoportja az Amazonas mentén, Iquitos nevű nagyváros közelében bukkant rá a bogár-, és pókmaradványokat magában rejtő borostyánra. Kutatók szerint ezek az állatok mintegy 12-15 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti újidőhöz (kainozoikum) tartozó miocénben éltek.

A mikroszkópos vizsgálat során kiderült, hogy a bogarakat 13 család képviselői, a pókokat pedig négy faj képviseli. Az ízeltlábúak mellett virágport, gombaspórát és algát is rejt a borostyán.

Kainozoikumból származó kövületre Dél-Amerikában eddig csak három helyen bukkantak: Patagóniában, Kelet-Brazíliában és Francia Guyanában. „A lelet jelentőségét nem csak a ritka előfordulás adja – hangsúlyozzák a kutatók – hanem, hogy ilyen sokféle élőlény egy helyen kövesedett meg. Ez azt bizonyítja, hogy a területen már a miocénban is igen gazdag élővilág volt.”

Több mint hetven féle borostyán létezik

A borostyánkő korábbi földtörténeti korokban keletkezett, megszilárdult gyanta. A fosszilis gyanta elsősorban tűlevelű fáktól (Pinaceae, Araucariaceae, Cupressaceae, Taxodiaceae) származik, de egyes lombhullatók (Leguminosae, Dipterocarpaceae, Burseraceae, Hamamelidaceae) is termeltek gyantát, amely idővel megkövesedett. A gyantába egykor beleragadt állatok és egyéb élőlények maradványai zárvány formájában kiváló képet nyújtanak számunkra az akkori élővilágáról.

A borostyánkő-lelőhelyeket megkülönböztetik az alapján, hogy helyben képződött borostyánkőről vagy pedig (ami gyakoribb) folyók, tenger vagy gleccserek által távoli területekre szállított kövületekről van-e szó. Míg a helyben képződöttek általában nagy mennyiségű elszenesedett fával együtt találhatók, az elszállítottakra a kisebb méret, és a lekerekített forma jellemző, hiszen a szállítás során csiszolódik, kopik az anyag.

Az eddig talált legidősebb borostyánkőleletek a karbon időszakból (280-230 millió év) származnak, a Cordaitales és Cycadofilices fás szárúak gyantájából. Ilyenek ismertek többek között a Ruhr-vidékről, a nagy-britanniai Northumberland-ből vagy a Mississippi-völgyéből.

A gyantafosszília nagyon sokféle lehet, nemcsak lelőhely de átlátszóság, keménység és szín alapján is. Ez utóbbit a bennük lévő ásványi anyagok határozzák meg, de leggyakoribb a sárgásbarna árnyalat. Fizikai és kémiai tulajdonságaik alapján mintegy hetven-nyolcvanféle borostyánt különböztetnek meg. Napjainkban nem csak az ékszerészek kedvelt alapanyaga, hanem rossz vezetőképessége miatt elektronikai szigetelőként is használják.

A legjelentősebb európai lelőhely a Balti-tenger térsége

Puha, könnyen hasítható anyagról lévén szó, már a késő kőkorszaki ember is előszeretettel használta dísztárgyak, amulettek készítésére. A bronz és vaskorban a lengyelországi és a jütlandi borostyánkő a cserekereskedelem révén egészen a Földközi-tenger térségéig eljutott. A megkövesedett gyanta korai jelentőségét bizonyítja az is, hogy Plinius „Historia naturalis” című művében négy fejezetben is foglalkozik ezzel az anyaggal. Az ókori Római birodalomban a borostyán kedvelt luxuscikk volt, többek között kelyhek díszítésére, illatosító füstölőnek használták.

Európában a legjelentősebb a balti borostyán, amely nem csak a Balti-tenger területén, hanem – a jégkorszaki belföldi jégtakaró szállító munkája révén – a kontinens belső, délebbi területén is megtalálható, áthalmozott formában. A gyantát „szolgáltató” egykori erdők a mai Dél-Skandináviától egészen Szibériáig húzódtak.

A Balti-tenger déli partján található borostyánkő tulajdonképpen az északról ideszállított felhalmozott anyagokból származik. Ez a hordalék az eocén-miocén időszakban (49-35 millió éve) rakódott le, majd a miocén és a pleisztocén (24 millió- tízezer éve) során a jég és a folyók szállító tevékenysége révén a Balti-tengertől még távolabbi területekre is eljutott, többek között a Brit-szigetekre. Egyes szakvélemények szerint viszont a Balti-tenger déli partján található fosszilis anyag nem északról került oda, hanem csak később, de ott helyben keletkezett. A balti borostyánkő értéke a zárványoknak köszönhető. Gazdag szín-, és szerkezeti változatossága miatt az ékszeripar számára igen fontos alapanyag.

A balti borostyán a 13. századtól, a német lovagrend megerősödésével került a figyelem középpontjába, amely megszerezte a kitermelés kizárólagos jogát, így az európai borostyán-kereskedelem kiemelkedő szereplője lett. A borostyánkő-kitermelés joga 19. századig a porosz uralkodó kezében volt.

Az Európán kívüli területekről a dominikai borostyánt érdemes megemlíteni, hiszen annak tudományos jelentősége – mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt – a balti-tengeriét is felülmúlja. Hihetetlenül gazdag színvilága, és a zárványok formájában megbújó növény és állati kövületek sokfélesége miatt a világon egyedülálló. Ez utóbbi jelentőségét bizonyítja az is, hogy 1987-ben törvényi szabályozás született a zárványokat tartalmazó borostyánkő kivitelének korlátozásáról, azaz a Dominikai Köztársaság Nemzeti Múzeumának engedélye nélkül nem lehet zárványos borostyánkőt kivinni az országból.

A borostyánkőt magába foglaló réteg kora többnyire 5-36 millió év (oligocén-miocén), de a legrégebbi rétegek 50 millió évvel ezelőtt (eocén) keletkeztek. A balti borostyánnal szemben a dominikaira az okkersárga, a fekete és az élénk zöld, kék és vörös szín jellemző.

Képek forrása: Proceedings of the National Academy of Sciences

Hozzászólások

A Kányavári-sziget hídja

A Kányavári-sziget hídja

A kis-balatoni Kányavári-szigetre ezen az igazán különleges vonalvezetésű, szép ívű, faszerkezetű hídon lehet eljutni.

Somoskő vára

Somoskő vára

A magyar-szlovák határon található a 13. század második felében épült vár, mely több gazdát is cserélt. A Rákóczi-szabadságharc után csak romlott az állapota, míg 1970-ben kezdték el a felújítását.

Felfújható dingóriasztók

Felfújható dingóriasztók

Az emberszerű figurákat leginkább üzletek előtti figyelemfelkeltőként ismerhetjük, nemrégiben azonban új értelmet nyert a létük.

Mesebeli palota

Mesebeli palota

Kis patak, vízesés, tó és a csodás Palotaszálló. Mindez a Bükkben, Lillafüreden található.

Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

Lombkoronákat összekötő kötélhíd segíti a gibbonok mozgását

A lombkoronákat összekötő kétágú kötélhidat készítettek kutatók a Hainan szigetén élő, súlyosan veszélyeztetett hainani gibbon megmentésére.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket