Koronásdaru-fiókák a fővárosi állatkertben
Szépen cseperednek a fővárosi állatkert koronásdaru-fiókái. A most még csak egyhónapos fiókák a szülőpárral együtt a keselyűröpde szomszédságában láthatóak. A kicsik nemét egyelőre még nem tudni, de ezt a felnőtt állatokon is csak bajosan lehet megállapítani.
A nyár végén és az ősszel is láthatnak cseperedő állatokat a Fővárosi Állat- és Növénykert látogatói: most éppen a koronásdarvaknál volt gyermekáldás. Az aranyszínű tollkoronát viselő, eredetileg Kelet-Afrikában őshonos szürkenyakú koronásdarvak (Balearica regulorum gibbericeps) még június végén rakták le a tojásokat, amelyekből – az egyhónapos költési idő elteltével – augusztus 2-án ki is keltek a fiókák.
Az első hetekben persze még nagyon aprók voltak, és csak a szerencsésebbek pillanthatták meg őket. Ha azonban valaki most ellátogat az állatkerti keselyűröpdénél látható koronásdaru családhoz, szinte biztosan megláthatja a két „trónörököst” is.
A szülőpár 1999-ben érkezett Tanzániából, és már a korábbi években is voltak fiókáik. A tavalyi fióka – tisztes nevén Pipőke – jelenleg is az állatkert lakója. Mivel a koronásdarvak esetében még a felnőtt állatnál is nehéz az állat nemét megállapítani (ők maguk persze tudják), ezért a két fióka ivara is ismeretlen még. Jelenleg nem is igen hasonlítanak a felnőttekre, hiszen tollruhájuk vörösesbarna színe teljesen eltér a felnőttekétől, ráadásul a jellegzetes, aranyszínű tollbóbita sem nőtt még ki a fejük búbján.
A koronásdarvak különben igen gondos szülők. A tojásokon rendszerint felváltva kotlanak, és a fiókák táplálásából is mindketten kiveszik a részüket (bár a két fióka most már önállóan táplálkozik). Az apróságok így gyorsan cseperednek, olyannyira, hogy a tavalyi fióka általában már külön utakon jár. Az állatkertben egyébként a koronásdarvak tartása több mint százéves hagyományra tekint vissza.
Egy különös darufaj
A darufélék családjába (Gruidae) tartozó fajok közül a koronásdaru az egyik legkülönösebb. A többi darutól ugyanis számos tulajdonságában eltér. A koronás daru például gyakran tartózkodik a fák ágain, ami a darvakra általában nem igazán jellemző. Emellett anatómiai felépítése is sokkal ősibb jellegű, mint a rokon fajoké, olyannyira, hogy az elmúlt 40 millió évben nem sokat változott. Emiatt a kutatók „élő kövületként” tartják számon a darvak között.
Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert
Fotó: Bagosi Zoltán
Megvan az év madárbarát települése
A pályázók rengeteg olyan példát mutattak be, amellyel egy önkormányzat segítheti a természetvédelmet.
Tonnányi halat mentettek ki a Tisza árteréből
A halak visszakerültek a Tiszába.
Meglepő módszerekkel élik túl az állatok a telet
Egyesek elbújnak, mások összedolgoznak, de vannak, akik inkább hagyják az egészet.
A magyar mérgeskígyó nyomába eredtünk
Egy Škoda Kodiaqkal kísértük el Halpern Bálint herpetológust, aki ritka kígyónk megóvásán dolgozik.
Az etióp farkas néha méhecskének érzi magát
Az etióp farkas ragadozó, a szürke farkas rokona, ám kimondottan szereti a nektárt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
