Vendel, Irén, Kleopátra2020. október 20., kedd
Természet

A rákosi vipera nyomában

National Geographic Magyarország

Vajon tényleg ilyen veszélyesek ezek az állatok, vagy talán az ember nagyobb veszélyt jelent rájuk nézve?

Míg a 20. század elején a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) – amely az egész világon csak hazánkban található – az ország számos területén előfordult, és egy-egy populáció mérete akár az 500-1000 főt is elérte, ma már a teljes hazai állomány számát becsülik ötszázra. Mindez két élőhelyen koncentrálódik: a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén és a Duna-Tisza közén. Az állomány nagy része – 80-90 százaléka – ez utóbbi területen található.

„A fajjal foglalkozó kutatók pár évtizeddel ezelőtt egy kis szerencsével, néhány óra alatt akár 30-50 egyedet is begyűjthettek a vizsgálataikhoz, ezzel szemben manapság örülünk, ha egy nap kitartó keresés során egyetlen egyedet sikerül találnunk” – szemlélteti a faj visszaszorulásának mértékét Halpern Bálint, vipera szakértő, az MME Life-program vezetője.

Magyarországon a rákosi viperán kívül – amely nem különálló faj, hanem alfaj – még a keresztes vipera két alfaja található meg. A Vipera berus az Északi-középhegységben él, míg a déli keresztes vipera (Vipera berus bosniensis) a Belső-Somogyban fordul elő.

A politikailag kompromittált vipera esete

A rákosi vipera először 1892-ben keltette fel a tudósok figyelmét. Az első – hivatalosan „bemutatott” példányt Hermann Ottó találta Rákoson. Az elnevezést viszont Méhely Lajos zoológus javasolta, azzal indokolva, hogy akkor Rákos-vidékén – Budapest határában – volt az egyik legjelentősebb populáció. A 20. század során a név hosszú kálváriát járt be, mivel a rákosi elnevezés idővel kétértelművé vált. A politika a tudomány területén is éreztette hatását, ezért a (Vipera ursinii rakosiensis)-t a Rákosi-korszakban parlagi viperára keresztelték, ugyanakkor tudományos körökben sokan használták a rákosréti vipera elnevezést is.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az egyik legjelentősebb élőhelyén, a Duna-Tisza-közén homoki viperaként emlegette a népnyelv. Ez viszont megtévesztő, ugyanis a homoki vipera (Vipera ammodytes) egy különálló faj, amely csak tőlünk keletebbre – többek között Romániában – fordul elő. Szakmai körökben ma már újra a rákosi vipera elnevezés kezd meghonosodni.

Testhosszuk alig éri el a fél métert

Míg régebben tanyák környékén gyakran bukkant fel egy-egy egyed, ma már igen kevés eséllyel találkozhatunk velük. Egyrészt mert számuk erősen lecsökkent, másrészt mert félénk, emberkerülő fajról van szó. Tehát téves az a széles körben elterjed nézet, miszerint behúzódik a lakott területekre, és megtámadja az embert.

Leginkább a rézsiklóval, a vízisiklóval vagy az erdei siklóval könnyű összetéveszteni, de ezektől leginkább az különbözteti meg, hogy míg a rákosi vipera mérete alig éri el a fél métert, a siklók akár egy-két méteresek is lehetnek. Tehát igen apró jószágról van szó. Ugyanakkor marása egészséges felnőtt emberre nem jelent komoly veszélyt, mivel mérge nem erős, és hozzá kell tenni, hogy ritkán támad, akkor is csak ha „sarokba szorítják”, inkább elhúzódik az ember elől. Ugyanez igaz a keresztes viperára is.

Egy kis körültekintéssel elkerülhető a találkozás: túrázás közben hordjunk magas szárú cipőt, nézzünk szét mielőtt letelepedünk egy–egy füves réten. Ennek ellenére, hogyha valakit mégis az a „szerencse ér”, hogy egy ilyen ritka faj kósza egyede megmarja, feltétlenül forduljon orvoshoz – figyelmeztet a szakértő.

Az egyik legveszélyeztetettebb fajunk

A rákosi vipera visszaszorulásának legfőbb oka az élőhelypusztulás. Az élőhelyéül szolgáló füves területek aránya az elmúlt évtizedek során összezsugorodott az intenzív mezőgazdasági művelés és a füves területeken történő erdőtelepítés, vagy spontán beerdősödés hatására. A faj egyedeit kereskedelmi céllal is gyűjtötték, ugyanakkor a tájékozatlanág miatti túlzott félelem sokszor szándékos pusztításukhoz vezetett.

1974-ben védetté, 1988-ban pedig fokozottan védetté nyilvánították, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik, természetvédelmi értéke egymillió forint. Továbbá bekerült a veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelméről szóló Washingtoni Egyezmény (CITES) függelékébe. Mivel a hazai élőhelyeinek mindegyike a Natura 2000 hálózat tagja lett, a területeken történő gazdálkodás során maximálisan figyelembe kell venni a faj védelmét.

Egy-két éven belül kitelepítik a vipera központban felnevelt első egyedeket

Az MME keretén belül már 1993-ban megindultak a fajmonitorozási munkálatok, majd 2004-től a Life-program keretében jelentős európai uniós támogatással élőhely- és fajvédelmi munkálatok kezdődtek. A program egyik fontos része a gyeprekonstrukció, melynek célja a faj biztonságos táplálkozó és búvóhelyül szolgáló füves élőhelyek kialakítása.

A peszéradacsnál lévő két jelentős vipera élőhelyet ugyanis egy magaslaton húzódó fekete fenyves és akácos erdő választja el. A hetvenes-nyolcvanas években telepített erdő egyrészt elválasztja a két élőhelyet, ugyanakkor ezek a magaslatok alkalmasak lennének a kígyók számára a teleléshez, hiszen az itt lévő rágcsáló járatok, – amelyekbe a kígyók téli pihenőre behúzódnak – télen is szárazok maradnak.

 Fiatal viperák

Fiatal viperák

Az élőhely-rekonstrukció keretében letermelték az erdőt és a folyamatos kezelés hatására remélhetőleg néhány éven belül természetközeli száraz gyeptársulás alakul ki. Mivel az akác könnyen sarjad, folyamatos kezelést igényel, a fenyőerdő pedig jelentősen megváltoztatta a talaj szerkezetét, hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy területen visszaáljon az eredetihez közeli állapot.

Szintén a program keretében a peszéradacsi természetvédelmi terület egyik tanyáján létrehozták a Rákosi vipera-védelmi Központot, melynek feladata a védett faj szaporítása, és a már kifejlett egyedek természetbe való kihelyezése. Jelenleg 115 kígyót gondoznak a központban. A mostani állomány a négy évvel ezelőtti tíz begyűjtött egyedből „nőtte ki magát”.

A központ előnye, hogy a fiatal kígyók itt félvad környezetben, de a ragadozóktól védve nőhetnek fel. Halpern Bálinttól megtudtuk, hogy a fiatal egyedeket várhatóan egy-két éven belül – 3-4 éves korukban – engedik szabadon a Kiskunsági Nemzeti Park területén, lakott helytől távol.

A központnak egyfajta tájékoztató, szemléletformáló szerepe is van, hiszen helyi gazdálkodóknak és iskolás csoportoknak tartanak előadásokat – a helyszínen és környező településeken is.

Fotók: Halpern Bálint, Horváth Márton

Kapcsolódó oldal:
Rákosi vipera védelmi program
Már ötszázan sincsnek
Már a szabadban vannak a kis viperák
Egy „nemszeretem” állat megmentésének sikertörténete
Élnek itthon mérgeskígyók?
Rekordszaporulat a Rákosi vipera-védelmi Központban!

Hozzászólások

Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

Jótékonyan hathat a természet a gyermekek immunrendszerére

Úgy tűnik, az egészség számára fontos baktériumoknak jót tesz a természetes környezet.

A mélykúti júdásfa az Év Fája 2020-ban

A mélykúti júdásfa az Év Fája 2020-ban

Az Év Fája versenyt immár 2010 óta szervezi minden évben az Ökotárs Alapítvány. A címet idén, a július óta tartó online szavazáson izgalmas küzdelem után, a mélykúti júdásfa nyerte el.

Indul a 2021-es év hala közönségszavazás

Indul a 2021-es év hala közönségszavazás

Az angolna (Anguilla anguilla), a fürge cselle (Phoxinus phoxinus) és a jászkeszeg (Leuciscus idus) verseng a 2021-es év hala címért - közölte az MTI-vel Magyar Haltani Társaság elnöke.

Halakat rabló madár

Halakat rabló madár

Régi nevük rablósirályok, és ezt az elnevezést nem meghazudtolva az a taktikájuk, hogy nagyobb vizeinken a sirályoktól és csérektől rabolják el a zsákmányukat.

Fürkészdarazsat neveztek el a koronavírus-járványról

Fürkészdarazsat neveztek el a koronavírus-járványról

Az újonnan leírt darázsfaj Mexikóban honos és mindössze 3,5 milliméteres.

National Geographic 2020. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket