Sétáló cápafajt fedeztek fel Indonéziában
Több mint 50 új állatfajt fedeztek föl Indonézia partjai mentén, többek közt egy kicsi, karcsú testű cápát, amely úszóin „gyalogol” a korallszirtek között.
A kétféle gyalogló cápa mellett a kutatók találtak 22 új halfajt, 20 kőkorallt és 8 új garnélafajt. Az új fajokra két közelmúltban indított expedíció bukkant rá a Bird’s Head Seascape-nél, az Indonézia Nyugat-Irán tartományának északnyugati végén fekvő, jellegzetes félsziget partjainál. A félsziget már eddig is híres volt biológiai sokszínűségéről.
Az új fajok közül kiemelkedően izgalmas a két cápafaj, nyilatkozta Sebastian Troeng, az expedíciót vezető Conservation International – egy washingtoni székhelyű, nonprofit szervezet – tengeri programjainak helyi igazgatója. A cápák mintegy 1–1, 2 méter hosszúak, és a sekély korallzátonyokon az úszóik alsó felületén közlekednek. Rákokkal, csigákkal és kis halakkal táplálkoznak.
„Habár tudnak úszni – amit főleg akkor alkalmaznak, ha megzavarják őket – a legérdekesebb mégis az, hogy az aljzaton gyalogolnak” – mondja Troeng. A cápákat tanulmányozó biológusok szerint az első olyan állatok modelljeként szolgálhatnak, amelyek elhagyták a tengert és kimerészkedtek a szárazföldre.
Roger McManust, a Consevation International főigazgatóját az a sáskarák nyűgözte le, amely pont úgy néz ki és viselkedik, mint az imádkozó sáskák, amelyek mellső végtagjaikat hirtelen előrecsapva szerzik meg zsákmányukat.
A tudósok lemérték, hogy a sáskarák karjai 37 kilométer/másodperc sebességgel vágódnak ki, amikor kis halakat és más zátonylakókat fognak el. A sebesség és a vele járó erő betörte az akvárium üvegét.
A fölfedezett új halfajok között több különféle „villódzó” ajakoshal akad, amelyek nevüket élénk rózsaszín, sárga, kék és zöld színeikről kapták: a hímek ezek mutogatásával igyekeznek rávenni a nőstényeket a párzásra.
Az összes új fajt kevesebb, mint hat hét alatt fedezték fel, amit McManus figyelemreméltó teljesítménynek nevezett.
Az alacsony népsűrűség, valamint a környező mély és hideg víz hozzájárul a félsziget elszigetelődéséhez, és valószínűleg ez magyarázza az élővilág gazdagságát is, mondja McManus. A területet azonban egyre inkább fenyegeti a dinamitos és cianidos halászat elterjedése, valamint a közeli bányákból és fakitermelésekből származó szennyeződés. McManus igyekszik rávenni a helyi kormányzatot, hogy a Conservation Internationallel együttműködve tegyenek meg mindent a terület gazdag élővilágának megőrzéséért.