Miniatűr bivaly a befőttes üvegben
Valaha a Fülöp-szigeteken élt, de rég kihalt törpe bivaly maradványai kerültek elő egy otthoni „nagytakarítás” nyomán.
Michael Armas fülöp-szigeteki bányamérnök mintegy 40 éve szokatlan ősmaradványokra bukkant, amikor Cebu szigetén egy domboldalon végzett feltárásokat foszfát után kutatva. (A természetben is előforduló anyagot mosószerek és műtrágyák gyártására is használják.) A megkövült csontokat hazavitte magával, és egy nagyobb befőttes üvegben tartotta évekig.
Végül a csontokat elküldték a chicagói Field Múzeumba. A múzeum kurátora, Lawrence Heaney elmondta az egyik újságnak, hogy az emberek gyakran hoznak csontokat a múzeumba azt remélve, hogy ritka leletre bukkantak.
„Az esetek többségében ezek csupán valakinek a vacsorájából származó sertéscsontok vagy hasonló „leletek” – meséli Heaney. Ez a küldemény azonban sokkal izgalmasabbnak bizonyult.
A tudósok kiderítették, hogy a csontok egy feltehetőleg tíz- és százezer évvel ezelőtt élt bivalyfajhoz tartoztak. Az apró szarvasmarhaféle marmagassága 70 centiméter volt, a tömege pedig mintegy 160 kilogramm lehetett.
A Bubalus cebuensis névre keresztelt, kihalt élőlény nagyon hasonlított ahhoz a mai kistermetű bivalyfajhoz, amely szintén a Fülöp-szigeteken, a Cebuhoz közeli Mindorón él. Ez az állat – a középső körvonal a rajzon – 90 centiméteres magasságot ér el. Rokona a még nagyobb ázsiai vízibivaly – a rajzon a szélső körvonal –, amelynek marmagassága 1, 8 méter, és a tömege elérheti az egy tonnát.
„Nagy esemény ennek az új fajnak a fölfedezése a Fülöp-szigeteken” – jelentette ki Angel Bautista, a fülöp-szigeteki Nemzeti Múzeum munkatársa a sajtótájékoztatón. – „Korábban csupán néhány elefánt, orrszarvú, disznó és szarvas ősmaradványa került elő. A mai élőlények sokfélesége bámulatos, viszont nagyon keveset tudunk a rég kihalt fajainkról.”
A lelet azért is különös jelentőségű – állítják a Field Múzeum szakértői –, mert bepillantást nyújt a szigeti eltörpülés néven ismert jelenségbe, abba a folyamatba, amikor a szigetre „bezáródott” nagy fajok egyre kisebbé válnak a szűkösebb erőforrások miatt.
A szigeti eltörpülés az egyik versenyképes magyarázat a 2003-ban, az indonéziai Flores szigetén talált híres „hobbit” emberi ősmaradványok méretére is.
.A szigeti eltörpülés az egyik versenyképes magyarázat a 2003-ban, az indonéziai Flores szigetén talált híres „hobbit” emberi ősmaradványok méretére is. Ezek az ősmaradványok egy állva is csupán 1 méter magas, önálló emberfaj maradványai, amely a felfedezők szerint úgy 13 ezer éve élt, egy időben a modern emberrel.