Laura, Alida, Alina, Szabolcs, Adolf, Bató2021. június 17., csütörtök
Természet

Hódító hódok

National Geographic Magyarország

Jelenleg mintegy ötszáz, védett eurázsiai hód él hazánkban, ami önmagában nem tűnik túl nagy számnak. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy az 1990-es évek elején gyakorlatilag alig akadt egy-két, jellemzően a szomszédos országokból átkóborolt példány, a tíz éves hódtelepítési munka eredménye igazán figyelemre méltó.

A 19. század közepéig az ártéri területek elterjedt lakója volt az eurázsiai hód (Castor fiber). A folyószabályozás következtében élőhelyének beszűkülése és túlzott mértékű vadászata révén nem csak a hazai tájakról, de Európa nagy részéről is eltűnt. A több évszázados kíméletlen pusztítás következtében csak a franciaországi Rhone-völgyben, Norvégiában és az Elba mentén maradt fenn nagyobb állomány.

A vadászok elsősorban prémjéért, pézsmájáért (az ivarszervi mirigyek szárított váladékát a gyógyászatban használták) és nem utolsó sorban húsáért vadászták, ugyanis egy tévhit szerint halnak tekintették, így böjt idején is megengedett volt a fogyasztása.
„Sajnos nincsenek arra vonatkozó adatok, hogy „fénykoruk idején” mennyi hód élt hazánkban. Viszont nagyságrendileg iránymutatónak tekinthetők azok a régi feljegyzések, amelyek szerint 1854 és 1877 között mintegy hárommillió hódirha került kereskedelmi forgalomba Magyarországon” – mondta el Márkus Ferenc a WWF Magyarország igazgatója, a szervezet tíz éves születésnapját ünneplő hód-visszatelepítési programjának jubileumi telepítésén múlt pénteken a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben. Ide valamint a Hortobágyi Nemzeti Park területére 15 eurázsiai hód (Castor fiber) érkezett. A családokat három helyszínen engedték el, így többek között a Körtvélyesi-holtágnak és a Sas-érnek is új lakói vannak

Európa szerte növekszik az állomány

A környező országok közül Ausztriában a hódtelepítés az 1970-es években indult meg, majd az 1990-es évek elején Szlovákiában is. Napjainkban a legnagyobb állomány – mintegy százezres egyedszám – Svédországban és a Balti országokban él.

1996-ban a WWF Magyarország is elkezdte az eurázsiai hód módszeres visszatelepítését a Tisza és a Duna mentén. A szabadon engedett kétszáz hód száma mára ötszázra duzzadt, a természetes szaporodás mellett ehhez hozzájárult a környező országokból történő „bevándorlás” is. A Szigetközben már a nyolcvanas években megfigyeltek rágásnyomokat, amelyek Szlovákiából érkezett hódok jelenlétére utaltak. Hasonló „illegális határátlépésre” a délnyugati határ mentén, a Kerka völgyében is találunk példát.

A Magyarországra hozott hódok Németországból érkeznek (korábban hoztak állatokat Ausztriából is). A vadon élő hód-családokat élvefogó csapdával fogják be, majd speciális ládában szállítják a kijelölt helyszínre.

Csúcstechnológia a természetvédelemben

Az állatokat csippel látják el, mielőtt szabadon engednék. Ez azt a célt szolgálja, hogy később az elhullt egyedeket – egy csipleolvasó segítségével – be lehessen azonosítani. Így kiderülhet, hogy határon átkóborolt vagy telepített példányról van-e szó. A csip segítségével pedig be tudják azt is azonosítani, hogy mikor és hol engedték szabadon az állatot, és telepítés helyéhez képest merre vándorolt el.

Szakértők szerint a kitelepített egyedek mintegy harmada helyben marad, a többi pedig a folyó mentén vándorolva új otthont keres. Ezt bizonyítják a Tiszaalpár környékén idén megfigyelt rágásnyomok is. Ezen a területen nem, csak mintegy 30 kilométerrel északabbra volt telepítés a korábbi években. A szakértők feltételezik, hogy azok a példányok vagy utódaik vándoroltak délre, Tiszaalpár térségébe.

Az idén szabadon engedett egyedeket a korábbiakhoz képest még egy újabb vizsgálatnak is alávetették. „Az MTA Állatorvostudományi Intézete vállalta, hogy DNS-vizsgálatot végez a befogott egyedektől származó, Németországból küldött szőrmintákon. Erre azért van szükség, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy tényleg a nálunk őshonos eurázsiai hód kerül betelepítésre. Ez a faj ugyanis külső jegyek alapján nehezen különíthető el közeli rokonától, az észak-amerikai kontinensen honos kanadai hódtól. Ezért történhetett meg, hogy 1991-ben a Hortobágyi Nemzeti Park területén kanadai hódokat engedtek szabadon egy visszatelepítési program keretében. Az állatokat később újra be kellett fogni, hiszen nem őshonos fajról volt szó. A most elindult DNS-vizsgálattal lehetőség nyílik az ehhez hasonló „balesetek” elkerülésére” – tudtuk meg Gruber Tamástól, a WWF hód program vezetőjétől.

Eddig Gemencen, a Hanságban, az Öreg-Túrnál, a Közép-Tisza vidékén a Tisza- tónál és holtágakban, idén pedig az Alsó-Tisza vidékén engedtek szabadon hódcsaládokat.

A hódokat természetvédelmi őrök, önkéntesek és egyetemisták segítségével folyamatosan nyomon követik. A terepen járva a rágásnyomokból következtetni lehet egy-egy hódcsalád (3-4 egyed) territóriumára, amely többnyire 1, 5-2 kilométer hosszú szakaszt jelent a vízfolyás mentén. Ez alapján pedig becslést adhatnak a hódcsaládok és az egyedek számára vonatkozólag is.

Nagy körültekintéssel választják ki az új helyszínt

 Fotó:Bozsér Orsolya

Fotó:Bozsér Orsolya

A kitelepítés helyszínét az érintett nemzeti park szakembereinek bevonásával határozzák meg. Erre legalkalmasabb helyszínek a zavarásmentes, nyugodt holtágak, lassú folyású mellékágak. Többek között fontos feltétel, hogy az adott mederben folyamatosan elegendő legyen a vízmélység, hiszen a hód számára létfontosságú, hogy a hódvár bejára víz alatt legyen, ugyanis ez védelmet nyújt a ragadozókkal szemben. Fontos szempont még a partfal szerkezete és megfelelő magassága. Sziklás, köves, túl meredek, vagy túl lapos partfalba nem tud kotorékot építeni.

A hód ma védett állat, és elsősorban védett területeken él. Természetes ellensége nemigen van. A legfőbb veszélyt az állatra a túlzott zavarás jelenti, amit leginkább turisták, csónakázók, horgászok, halászhálók okoznak. Ez utóbbi azért jelent problémát, mert az állat könnyen belegabalyodik a hálóba, és megfullad.

Úszóbajnok és gondos szülő
A hódfélék családjának jelenleg csak két faja él a Földön: az eurázsiai (közönséges) hód és a kanadai hód (Castor canadensis).

Az eurázsiai hód Európa legnagyobb testű rágcsálója: testhossza eléri akár a száz centimétert is, tömege pedig 20-30 kilogramm körül van. A hód jó úszó. Ebben segíti a hátsó lábujjai között feszülő úszóhártyája és csupasz, pikkelyes, lapított farka, amelyről könnyen felismerhető és nem téveszthető össze más állattal.

Faágakból épített várban vagy a partfalba ásott kotorékban húzódik meg, mindkettő bejárata a víz alól nyílik, így a ragadozók nemigen férnek hozzá a „fészekhez”. Falevelekkel, hajtásokkal, fakéreggel táplálkozik. Hogy friss élelemhez jusson a fákat tövüknél elrágja el, majd a kidőlt fatörzsön lakmározik.

A hódok a családi életformát kedvelik. Habár a kicsinyek (nőstényenként egy-kettő) már pár hetes korukban tudnak úszni és önállóan táplálkozni, mintegy két évig szüleikkel maradnak.

Hozzászólások

Télen is aktívvá válhatnak a szúnyogok

Télen is aktívvá válhatnak a szúnyogok

A szúnyogok a világ számos táján okoznak nyaranta problémát, egyes térségekben ugyanakkor a klímaváltozás miatt a rovarok egész évben aktívvá válhatnak.

Famatuzsálemek védelméért küzd a fiatal magyar kutató

Famatuzsálemek védelméért küzd a fiatal magyar kutató

Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem fiatal kutatója

Pataklakók kalandjai 9-10. rész

Pataklakók kalandjai 9-10. rész

A két tegzeslárva kalandozásának végére értünk

Dobolás a bükkösben

Dobolás a bükkösben

Pár napja, Bakonybél felett kapaszkodtam fel egy csodaszép erdőbe. Egyszer csak kopogást hallottam.

Hogy készül az üvegszárnyú lepkék szárnya?

Hogy készül az üvegszárnyú lepkék szárnya?

Az üvegszárnyú lepkék Közép- és Dél-Amerika lakói, különlegességük, hogy szárnyaik részben átlátszóak, mintha csak ablakok volnának.

National Geographic 2021. júniusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

10 560 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket