Borbála, Barbara, János2020. december 04., péntek
Természet

Új földikutya-élőhelyet fedeztek fel

National Geographic Magyarország

A kutyához semmi köze, a földhöz viszont annál több, földalatti járatából ugyanis szinte soha nem bújik elő - a kutatók nagy bánatára, hiszen így elég nehéz nyakon csípni. Egykor kártevőként irtották, ma már fokozottan védett faj. Nem csoda, ha ősszel szakmai körökben „nagy port vert fel” a kunadacsi új élőhely felfedezése.

Tekintve, hogy Magyarország (szerencsére) nem éppen földrengéseiről híres, a kirándulók számára valószínűleg ritka és különleges esemény a geofonnal, azaz a talaj rezgését mérő eszközzel felszerelt kutatók felbukkanása a terepen.

Ha még hozzátesszük azt is, hogy ezek a kutatók nem geofizikusok, és még csak nem is geológusok, hanem biológusok, a jelenség még valószerűtlenebbnek tűnik. Holott ha valaki ősz elején a Kiskunságban, Kunadacs térségében járt, könnyen megbizonyosodhatott afelől, hogy ez igenis előfordulhat.

Ősz elején ugyanis a nyugati földikutya (Nannospalax leucodon) földikutya egy új élőhelyét fedezték fel Kunadacs közelében. A földikutyák még szakmai körökben is alig ismert állatok. A vakondhoz hasonlóan földalatti járatokat készítenek maguknak, de az előbbivel ellentétben életüket szinte kizárólag a föld alatt töltik, és igen nehéz megfigyelni, illetve befogni őket. A hamuszürke szőrgombócok vakok, hallásuk és szaglásuk viszont annál kifinomultabb.

A hazai állomány méretét alig ezer példányra becsülik

Magyarországon kevés élőhelye ismert a földikutyaféléknek: eddig csak Hajdúhadház, Debrecen-Józsa, Battonya, Kistompapuszta valamint a Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum térségéből ismerték. A teljes állomány méretét 800 és ezer példány körülire becsülik a kutatók. Ez az érték azért figyelemre méltó, mert még az 1940-es évekig is gyakori „vendég” volt a ház körüli kertekben, és kártevőként üldözték.

A mezőgazdasági művelés alá vont területek terjeszkedésével viszont a földikutya természetes élőhelyei, az ősgyepek beszűkültek, ami az állomány drasztikus csökkenését vonta maga után. Olyannyira, hogy ma már fokozottan védett állat.

„A mezőgazdasági területeken is leginkább a mélyszántású talajművelés jelent veszélyt, ez ugyanis tönkreteszi a járatrendszert, megváltoztatja a talaj szerkezetét és kiforgatja a földből a növények gyökereit, amelyek fő táplálékai a földikutyának” – tudtuk meg Csorba Gábortól, a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának munkatársától.

A rejtőzködő állatot nehéz nyakon csípni

Ezért is számított rendkívüli eseménynek, amikor a Kiskunági Nemzeti Park munkatársa, Máté András ősz elején értesítette a kutatókat, hogy valószínűleg földikutyatúrások vannak Kunadacs közelében. A földikutya túrása több tekintetben is különbözik a vakondétól, és maga a járat átmérője is nagyobb.

„Mivel a földikutya a vakonddal ellentétben nem a mellső lábával, hanem nagyra nőtt metszőfogával vájja ki a földet, a kitúrt föld nem olyan porhanyós, aprószemcsés mint a vakondé, hanem darabos. A földikutya járata ugyanakkor akár három méter mélységig is lenyúlhat, hossza pedig több mint száz méter is lehet. Ezen általános ismertetőjelek ellenére, a valóságban igen nehéz csak a túrás alapján megállapítani, hogy vakond vagy földikutya ténykedett-e a környéken” – tette hozzá a szakértő.

 Fotó: Karsai Györgyi

Fotó: Karsai Györgyi

A legjobb bizonyíték, ha nyakon tudnak csípni egy-egy egyedet. Ennek is megvan a maga speciális módszere. Az eljárás lényege, hogy az állatnak nincsen a felszínre vezető nyitott járata, ezért zavarja, ha megbontják a járatrendszerét. A földikutya hamar észreveszi a felszíni mozgolódást, és veszélyt szimatolva igyekszik földdugóval eltömni a sérült járatszakaszt. A bejáratnál matató állatot pedig a kutatók elcsípik. Sajnos, ez a módszer igen fáradságos és időigényes, és nem is mindig vezet eredményre, mint ahogy ősszel Kunadacson sem.

Sajátos kommunikáció szeizmikus rezgéssel

Ezért folyamodtak a kutatók a geofonos módszerhez. A földikutyák érdekessége ugyanis, hogy a fejük tetejét a járat falához kocogtatva, az így keltett szeizmikus rezgések segítségével kommunikálnak. Az alacsony frekvenciájú – 200 Hertzes – hanghullámok több tíz méter távolságra is eljutnak.

A kutatók geofonok segítségével érzékelik ezeket a hullámokat, és mivel más kisemlősre nem jellemző ez a fajta viselkedés, közvetett módon bizonyítható, hogy az adott területen él-e földikutya vagy sem. „Sőt, korábbi kutatások bebizonyították, hogy a kopogás módja fajonként eltérő. Vagyis elég finom műszerrel az is megállapítható, hogy milyen faj él az adott területen” – tett hozzá Zsebők Sándor, az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének PhD hallgatója.

Még alig fedezték fel, de máris veszélyben van a kunadacsi élőhely, ugyanis itt halad az M8-as autópálya tervezett nyomvonala. Amennyiben a beruházás a jelenlegi tervek szerint valósul meg, komoly kárt tehet a földikutya állományában, hiszen kettévágja az élőhelyet. A beruházás során végzendő földmunka, a munkagépek zaja és rezgése igen nagy területre hat ki, és megzavarja az állatok életritmusát, kommunikációját.

 Fotó: Németh Attila

Fotó: Németh Attila

Hasonló eset ment végbe a már korábbról ismert Debrecen-Józsa térségében lévő élőhelyen is, ahol még a védetté nyilvánítás előtt, egy lakótelep építése miatt megszűnt az élőhely egy része.

A földikutyával kapcsolatos ismeretek egyelőre még elég hiányosak és bizonytalanok, ugyanis eddig kevés kutatás foglalkozott ezekkel a fajokkal. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy míg korábban azt gondolták, hogy a földikutya egyáltalán nem jön ki a felszínre, újabb kutatások arra engednek következtetni, hogy ez a fiatal egyedeknél mégis előfordul, feltehetően akkor, amikor kitessékelik őket az anyai fészekből, és új területet kell keresniük maguknak.

A földikutyák ugyanis magányosan élnek, vagyis egy járatban csak egy állat található. A hím és a nőstény csak a rövid párzási időre találkozik. Németh Attilától, az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének PhD hallgatójától azt is megtudtuk, hogy a jelenlegi ismeretek szerint a nőstény élete során csak egyszer hoz világra utódokat. A földikutyák legfeljebb 3-4 évig élnek, de fogságban ez az idő öt évre is kitolódhat.

Fajképződés zajlik a szemünk előtt

A földikutyák elterjedési területe Egyiptomtól, Izraelen, Jordánián, Szírián, Törökországon és a Balkán-félszigeten át Magyarországig húzódik. Hazánk jelenti elterjedésük nyugati határát. Keleten Ukrajnában, valamint Oroszországban egészen az Aral-tóig is megtalálhatók.

Szakértők körében komoly vita tárgyát képezi, hogy hány fajról is van szó valójában. Egyes kutatók szerint 7-8, mások szerint akár 40 faj is él az előbb említett területeken. A genetikai vizsgálatok alapján kimutatható, hogy a földikutyákon belül eltérő kromoszómaszámú fajok vannak, és igen kis területen sokféle faj él együtt. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy még az egymáshoz közel élő egyedek is egymástól elszigetelten élnek, ami a kromoszómaszerkezet megváltozásához, és ennek rögzüléséhez vezethet(ett). „Ez igen érdekes jelenség, hiszen aktív evolúciós folyamat, fajképződés tanúi vagyunk” – mondta Csorba Gábor.

 Fotó: Karsai Györgyi

Fotó: Karsai Györgyi

A földikutyafajok száma, a preferált vegetáció, a talajszerkezet tulajdonságai, a viselkedési szokások mind olyan kérdések, amelyekre még nincs kielégítő válasz, ezek megválaszolása a jövő feladata. Mivel ezek a kutatások sok esetben komoly felszereltségű laboratóriumi munkát igényelnek, a költségek fedezéséhez sikeres pályázatokra és külföldi kutatóintézetekkel való együttműködésre van szükség.

Hozzászólások

Világörökségi helyszíneket fenyeget a klímaváltozás

Világörökségi helyszíneket fenyeget a klímaváltozás

Sok természeti világörökségi helyszín lesújtó állapotban van, az éghajlatváltozás immár a fajok inváziójánál is problémásabb.

A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

A pteropodák, vagyis tengeri pillangók és tengeri

Nádasok rejtekén élő madár

Nádasok rejtekén élő madár

A Balatonederics határában fekvő, természetvédelmi terület egy szórványos madárfajáról már régóta tervezem, hogy írok pár sort.

Ön is szavazhat kedvenc természetfotójára

Ön is szavazhat kedvenc természetfotójára

A Londoni Természettudományi Múzeum által szervezett pályázat a természetfotók legrangosabb versenye.

Madarak fényben és árnyékban

Madarak fényben és árnyékban

Az Envirotis – Madarak fényben és árnyékban fotópályázat online díjátadójára került sor 2020 november végén.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket