Fölfedezték a legősibb repülő emlőst

Egy Kínában kiásott ősmaradvány elemzése arra utal, hogy az emlősök nagyjából ugyanakkor kezdtek próbálkozni a repüléssel – ha nem korábban –, mint a madarak. A kutatók azt állítják a Nature folyóiratban közzétett cikkükben, hogy a 125 millió éve élt mókusszerű állat szőrrel fedett bőrhártyával síklott a levegőben.

Az élőlény annyira szokatlan volt, hogy az emlősök önálló rendjébe sorolták. Az amerikai–kínai tudócsoport azt mondja, hogy a Volaticotherium antiquus („ősi sikló vadállat”) egy mostanra már kihalt ősi leszármazási vonalhoz tartozott, és nem rokona a mai repülő emlősöknek, például a denevéreknek vagy a repülő erszényeseknek.

Az ősmaradványra a kínai Belső-Mongólia tartományban bukkantak. A kőzet, amelyben találták, legalább 125 millió éves, a földtörténeti középidőből (a mezozoikumból) származik, amikor még dinoszauruszok járták a Földet.

Az állat a maga 12–14 centiméteres hosszával és 70 grammos tömegével méretben és alakban a mai repülő mókusokhoz hasonló. Összehajtható, szőrös repülőhártyája mellső és hátsó végtagjai között feszült.

A nagy repülőhártya és a kis testtömeg együttesen arra utalnak, hogy az állat mozgékony siklórepülő volt, bár ahhoz valószínűleg ügyetlen, hogy zsákmányát a levegőben kapja el. A Volaticotherium antiquus végtagjai megnyúltak voltak, akárcsak a mai repülő emlősöké, és csontváza merev farok meglétére utal, amelyet a repülés közbeni kormányzásra használhatott.

A kutatók úgy vélik, hogy az állat fán lakott, éjszaka mozgott, és éles fogai valószínűsítik, hogy rovarokkal táplálkozott. Az új fölfedezés egyben azt jelenti, hogy a Volaticotherium. antiquus a legkorábbi ismert repülő emlőssé lépett elő. Dr. Csin Meng, a cikk egyik társszerzője és az amerikai Természettudományi Múzeum paleontológusa szerint az állat 130–150 millió éve élt.

A legkorábbi ismert repülő madár, az Archaeopteryx 150 millió éves, így előfordulhat, hogy az emlősök már a madarak előtt kísérleteztek a repüléssel. A repülésüket már aktívan irányító denevérek legkorábbi maradványa mintegy 51 millió évesre tehető, míg az eddig ismert legősibb siklórepülő emlős – egy rágcsáló – csupán 31 millió éve, a késő oligocénben élt. A repülő emlősök ősmaradványainak sorában lévő nagy réseket a tudósok annak tulajdonítják, hogy ezek az állatok a repülés miatt finom testfelépítésűek voltak, ami csökkentette a konzerválódásuk esélyét.