Illatos gyantájuk miatt fogyatkoznak a tömjénfák

A tömjén, illatos megkeményített fagyanta, amit a Boswellia fa csapolásával nyernek. Az ezredforduló óta, a 2000-es években karácsonykor, ez a gyanta, a füstölők és illatosítók összetevőjeként, különösképp népszerű a keresztény közösségek körében.

Ökológusok véleménye szerint azonban a gyantatermelés hanyatlóban van, mert Afrika Szarván, a Boswellia erdők fái nem képesek megfelelő módon regenerálódni. A Journal of Applied Ecology című folyóirat decemberi számában megjelent cikk szerint, a túlzott csapolás miatt a fák kevesebb és kevésbé életképes magot teremnek.

Évezredes rituális „szertartási” kellék

A Biblia szerint, a három királyok karácsonykor az újszülött Jézusnak tömjént adtak, minek eredményeként a tömjén iránt különösen nagy a kereslet a mai, modern karácsonyi szertartásokhoz. Ott van például a Betlehemes játékok ezreiben is.

Sok arab közösségben az olyan ünnepek, mint esküvők, az Eid megünneplése, az új gyermek születése tömjénégetés nélkül nem teljes. Az Omani szultánságban a tömjén elengedhetetlenül hozzátartozik az otthonokba érkező vendég iránt szeretet, szíveslátás rituális kifejezéséhez.

Az intenzív csapolás miatt csökken a virág és a mag mennyisége

A Boswellia fák gyengülő regenerálódó képességének meghatározására az ökológusok abból a hipotézisből indultak ki, hogy az intenzív csapolás következtében a fák sok szénhidrátot alakítanak át gyantává, s ez a szaporító szervek, a virágok, a termés és a mag kárára van.

Feltevésüket Dél-Nyugat Eritreaban ellenőrizték akképpen, hogy megvizsgálták, mennyi magot teremnek az erős csapolásnak kitett fák, és vizsgálták csíraképességüket is. Mindezt összevetették a meg nem csapolt fák értékeivel.

Jóllehet, ültetvényeken már folytak vizsgálatok a csapolás más, nem fatermékeket érintő hatásait, így a fenyőgyantát és a latexet illetően is, ez a mostani viszont az első olyan tanulmány, amely természetes populációban mutatja ki azt a mennyiségileg törékeny, érzékeny összefüggést a gyantakivonás és a fák felújulása között.

Frans Bongers, a tanulmány társszerzője, a Wageningen University professzora elmondta, a kutatás azt sugallja, hogy Boswellia papyrifera esetében „verseny” folyik a növény szaporító struktúrájába, illetve a tömjén szintézisbe történő szénhidrát befektetés között.

Boswellia papyrifera egyike annak az öt Boswellia fajnak, amelyet tömjén előállításhoz használnak. Boswellia erdős területek találhatóak még Nigériában, Csádban, Szudánban, Kenyában, Tanzániában, Szomáliában, Jemenben és Ománban. Valamennyi kísérletbe bevont területen a csapolásnak kitett fák kevesebb virágot és termést, valamint magot produkáltak, mint a csapolástól mentesített fák.

A megcsapolt fák nemcsak kevesebb, de kisebb termést és kisebb súlyú, csökkent életképességű magot adtak, mint a csapolásból kimaradt fák. Eredményeik alapján a szerzők azt állítják, a fenntartható termelés érdekében meg kellene változtatni tömjéngyanta csapolás gyakorlatát, vagyis kevésbé intenzív csapolás, pihentetés és kevesebb csapolásra igénybevett terület.

Eritreában a Boswellia papyrifera félsivatagi körülmények között, sziklás lejtők sekély talaján nő. Gazdasági jelentősége ellenére veszélyeztetett faj, a ligetes, fás területeket a mezőgazdasági művelés kiterjesztése szándékával pusztítják – írja a Forestpress erdészeti portál.