Víz alatti szaglás emlősöknél

Nagy sebességű videofelvételekkel kimutatták, hogy a csillagorrú vakond (Condylura cristata) és a mocsári cickány (Sorex palustris) légbuborékokat fúj ki, majd villámgyorsan visszaszívja azokat, miközben élelmet keres a víz alatt.

A buborékok érintkezésbe kerülnek a különféle céltárgyakkal, amilyen például egy földigiliszta- vagy haldarabka, és a jelek szerint fölveszik a célpont illatát, mielőtt a kibocsátó állat visszaszippantaná őket az orrába.

Amikor a videofelvételt nézzük, „lényegében látjuk, ahogy a vakondok szimatol a víz alatt”, mondja Kenneth Catania, a nashville-i Vanderbilt Egyetem biológusa. – „Egy ideig azonban eltartott, amíg ez világossá vált előttem. A levegőben nem látjuk, hogy néz ki a szaglás, a víz alatti szaglás azonban látható.”

Szaglásvizsgálatok

A kisemlősök a szárazföldön úgy szagolnak, hogy kifújják a levegőt, majd gyorsan belélegzik, mondja Catania. A levegő az orr belsejében lévő különleges sejtekhez szállítja a szaganyagokat. Ezek a sejtek szag hatására jeleket küldenek az agyba, amely értelmezi az illatokat.

Annak eldöntésére, vajon a vakondok tényleg a víz alatti szagok közvetítésére használják-e a légbuborékokat, Catania beidomította az állatokat, hogy kövessenek egy víz alá merített drótháló alatt húzódó szagösvényt. A háló megakadályozta, hogy a vakondok az orra körül elhelyezkedő, húsos nyúlványokat használják a nyom vagy a zsákmány érzékelésére.

A vakondok az esetek mintegy 85 százalékában értek célba jutalmukhoz – egy földigilisztához.

A rendkívül szokatlan viselkedés arra ösztönözte Cataniát, hogy megvizsgálja, vajon más emlősök is képesek hasonló víz alatti szaglásra, vagy ez csak a csillagorrú vakond sajátossága. Kevin Campbell, a kanadai Manitoba Egyetem zoológusa mocsári cickányokat adott Cataniának, amelyek szintén buborékokat fújnak élelemkeresgélés közben.

Catania hasonló kísérletet végzett velük, mint a vakondokkal. A Nature folyóirat legutóbbi számában közzétett eredményei szerint az egyik cickány 80 százalékos pontossággal, míg egy másik 85 százalékos pontossággal követte a szagösvényt.

Neal Woodman, a cickányokkal foglalkozó amerikai kutató szerint a kisemlősök valószínűleg mind a szaglásukat, mind a tapintásukat használják a víz alatti gyűjtögetéshez. A korábbi kutatásokban bizonyára figyelmen kívül hagyták – vagy egyszerűen nem vették észre – a buborékfújó viselkedést.

Catania jelenleg úgy véli, hogy talán mégsem annyira ritka viselkedés a kis emlősök víz alatti szaglása, mint korábban gondolta. Reméli, hogy további kutatásai során sikerül megállapítania, mennyire elterjedt ez a viselkedésforma.