Elvándoroltak a Mártélynál betelepített hódok

Ahogy arról a National Geographic Online is beszámolt, a WWF Magyarország tavaly a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park területén összesen 15, Németországból származó eurázsiai hódot (Castor fiber) engedett szabadon. A családokat három helyszínen engedték el, így többek között a Körtvélyesi-holtág és a Sas-ér is új lakókat kapott.

Ezzel mintegy ötszázra nőtt a hazánkban élő hódok száma a WWF tíz éves hód-visszatelepítési programjának köszönhetően. A kitelepített hódok nem mindig maradnak az eredeti helyen, hanem a vízfolyás mentén elvándorolhatnak. Ez történt a Körtvélyesi-holtágnál is.

Azt, hogy merre járnak azóta, pontosan nem lehet tudni. Bár testükön van mikrocsip, ezek nem teszik lehetővé, hogy a mozgásukat lássa a szakember, így gyakorlatilag az azóta talált rágásnyomokból lehetett kinyomozni, mi is történt.

Somodi István, a Kiskunsági Nemzeti Park Mártélyi Tájvédelmi Körzetének vezetője a Délmagyarország Online hírportálnak azt nyilatkozta, hogy bár talált rágásnyomokat a Körtvélyesi-holtág partján is, a jelek szerint a hódok többsége máshol keresett magának otthont. A közeli csatornák, kisebb vízfolyások partján bukkant rá a nyomukra. A pontos helyet nem szívesen árulná el, mert nem akarja, hogy hód után kutató emberek zargassák az állatokat. Ezek a helyek azonban így sem olyan csöndesek, háborítatlanok, mint a holtág. A hódok döntésére viszont van magyarázat.

„Ezeket az állatokat Bajorországban fogták be, ott pedig a hegyvidéken kisebb patakok, csatornák mellett születtek és éltek, ezért történhetett meg, hogy itt is olyan élőhelyet kerestek maguknak” – feltételezi Somodi.

Gond nincs, a hódok ugyanis ismerik az embert, nem tartanak a közelségétől – bár természetesen igyekeznek elkerülni. Aligha valószínű ezért, hogy a csatornák partján élő állatokkal bárki is szemtől szembe találkozzon, mivel jórészt éjszaka mozognak, és nem sok vizet zavarnak – írja a Délmagyarország Online.