Elkészült az országos sasleltár

A Magyar Madártani Egyesület (MME) a nemzeti parkokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban már negyedik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását. Az egyidőben történő megfigyelések miatt „sas-szinkronnak” nevezett esemény keretében mintegy 130 helyszínen országszerte több mint 200 felmérő vett részt.

A leggyakoribb sasfaj a korábbiakhoz hasonlóan a rétisas volt (450-500 példány), de szép számban kerültek elő parlagi sasok is (120-140), valamint a ritkaságnak számító szirti- (10-11) és fekete sasok (2) néhány példányát is megfigyelték. A felmérések során a madarászok, sokéves tapasztalatuk alapján, a legjobb „sasos” élőhelyekre koncentráltak, így becsléseik szerint az ország területének 7%-át átvizsgálva a nálunk telelő mintegy ezer sas példány 50-60%-át figyelhették meg.

A magyar puszták és vizes élőhelyek táplálékban gazdag és viszonylag biztonságos telelőhelyet biztosítanak a környező országokból érkező sasok számára is, így hazánk az egyik legjelentősebb sas-telelőterületnek számít Európában. A madarászok több kiemelten fontos területen etetéssel is elősegítik a madarak áttelelését.

Az ornitológusok szerint biztató jel, hogy évről évre egyre több sas tölti a telet hazánkban, azonban ez fokozott természetvédelmi felelősséget is jelent. Hiszen így egy-egy nálunk helyileg jelentkező probléma, vagy bűncselekmény is komolyan befolyásolhatja ezen ritka fajok európai állományát (mint például a közelmúltban történt szándékos jászsági mérgezés, amely legalább három sas pusztulását okozta és két további példányt csak a madarászok gyors beavatkozása mentett meg).

Hazánkban 150 rétisas-, 80 parlagisas-, 35 békászósas- és 5 szirtisas-pár költ, míg a törpe- és fekete sasok csak ritka vendégek nálunk. A békászósasok télire Afrikába vonulnak, míg a réti- és parlagisas-párok egész évben a költőterületek közelében tartózkodnak, sőt ilyenkor, január végén már sokszor az új fészküket építik (a rétisasok sokszor tél végén már a tojásrakást is megkezdik). A fiatalabb, még nem költő példányok azonban ezeknél a fajoknál is kóborolnak, a körülményektől függően néha nagy távolságokra is elvonulnak, így például 2005 telén egy műholdas jeladóval felszerelt parlagi sas Szudánig vonult, míg egy színes gyűrűs példányt Görögországban azonosítottak.

Forrás: MME >>