Káprázatos képek az Antarktisz tengeri élővilágáról
Öt évvel ezelőtt darabokra törött a világ egyik legnagyobb jéghegye, a Larsen-B, így fény hatolt az évezredeken keresztül sötét tengerbe. Egy német kutatócsoport búvárrobotokkal vizsgálja, hogyan változott a tengerfenék élővilága az új körülmények között.
Vörös színtest nélküli halak, tengeriuborkák, korallok, szivacsok a kopár tengerfenéken – az élet az Antarktisz vizeiben egyszerre idegen és csodálatos a kutatók számára.
A szakemberek még mindig nagyon keveset tudnak a hatalmas jégtáblák alatti vizek élővilágáról. A német kutatóhajó, a Polarstern – egy búvárrobottal a fedélzetén – megpróbálta feltérképezni a szinte ismeretlen terepet. A kutatók figyelme egy olyan területre irányult, ahol az elmúlt időszakban jelentős változás ment végbe.
2002 elején egy több mint háromezer négyzetkilométer kiterjedésű jéghegy szakadt le a Larsen-jégtábláról, ezzel egy hatalmas öböl nyílt az összefüggő jégmezőben, és a víz alatti világban drasztikus változás indult meg a betörő fény hatására.
A leszakadt jég mintegy kétszáz méter vastag volt, így már évezredek óta elzárta a fényt a tengerfenék elől. Az oceanológusok számára rejtély volt, hogy van-e élet ez alatt a vastag jégréteg alatt, és ha igen, milyen.
A bremerhaveni Alfred Wegener Tenger- és Sarkkutató Intézet (AWI) egy kutatócsoportja most már állítja, hogy a biológiai sokféleség egy eddig fehér foltját sikerült feltárni. A kutatócsoport hajója éppen útban van hazafelé, de a fedélzeten már folyik a búvárrobot által készített felvételek kiértékelése.
Gazdag élővilág tárult a kutatók szeme elé
Az első képek kavicsos, sziklás aljzatról árulkodnak, de azokon a helyeken, ahol eltűnt a fényt elzáró jégtábla, már az élet jelei mutatkoznak.
A kutatókat meglepte a lencsevégre kapott élőlények sokfélesége. A meglepetést növelte, hogy ezek az élőlények (tengeriuborkák, tengericsillagok, aszcidiák) „normál” körülmények között, csak mintegy 800 méteres mélységben fordulnak elő, ezzel szemben itt már 200 méternél megjelentek.
„A Larsen-A területet az utolsó jégkorszak óta nem borítja összefüggő jég, szemben a Larsen-B-vel, amely a jéghegy leszakadása előtt teljesen el volt zárva a fénytől. Ezért jelentős különbség figyelhető meg a két terület élővilágában” – mondta Julian Gutt, a kutatás vezetője a Spiegel Online-nak.
A búvárrobot megörökítette a leszakadt jégtábla okozta pusztítás nyomait is a Seymour- és a Paulet-szigetnél, a feldarabolódott jéghegyek ugyanis néha megfeneklettek, ilyenkor „felszántották” az aljzatot, és mindent elpusztítottak.
A Polarstern útja része a Census of Antarctic Marine Life nemzetközi kutatásnak, melynek célja a déli kontinens élővilágának feltérképezése.
Kapcsolódó cikkünk:
A villámcsapás akár hasznos is lehet egy fának
Egyes nagy termetű trópusi fák számára a villámcsapás nem végzetes, hanem életadó.
Az Adélie-pingvinek évezredes múltját vizsgálták
A kutatás során mind a pingvinek egykori jelenlétének, mind pedig étrendjének nyomait feltárták.
Lepkegyűjteményekben követhető egy betegség terjedése
A múzeumi állatgyűjtemények, bár sokakban ellenérzéseket kelt a meglétük, rengeteg hasznos tudományos kutatást szolgálnak anélkül, hogy újabb példányokat kellene elpusztítani.
Ritka halászsasok érkeztek az Alföldre
Magyarországon csak kisszámban vendégeskednek ezek a csodálatos madarak.
Így harcolnak a Mátrában terjedő kaktuszok ellen
Elkezdődtek a Cserteri vár környékét ellepő idegenhonos fajok elleni munkálatok, amelyek során egy értékes régészeti lelet is előkerült.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
