Amikor a szaglás megrövidíti az életet

Régóta ismert tény, hogy különféle állatoknál a táplálékkal bevitt kalóriamennyiség csökkentése meghosszabbítja az élettartamot. A jelenséget igazolták ízeltlábúakon, férgeken, rágcsálókon, sőt, főemlősökön is. Embernél nincs még rá bizonyíték, hogy a kalóriabevitel és az élettartam összefüggene (természetesen az elhízás már súlyos rizikótényező).

Az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) kedvelt kísérleti állat, mivel rendkívül gyorsan szaporodik, igénytelen és olcsó. Kimutatták, hogy ha táplálékbevitelét a felére csökkentik, élettartama 41 napról 50 napra nő – a változás közel 20 százaléknyi.

A Baylor Orvostudományi Egyetem kutatói arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon csak a ténylegesen elfogyasztott táplálék befolyásolja-e a leélt napok számát, vagy már az illat is hatással van rá.

Megfigyelték, hogy amikor erős élesztőszagot árasztó környezetbe helyezték a muslicákat – az élesztő a kedvenc eledelük –, a féladagos diétán élő muslicák élettartama mintegy három nappal csökkent. A korlátlanul fogyasztó állatok élete nem változott.

Azok a muslicák pedig, melyeknek Or83b génjük módosítása miatt megszűnt a szaglásuk, teljes táplálás mellett 40-50 százalékkal hosszabb életet éltek, mint az ugyanilyen étrenden lévő, ép szaglású társaik.

Senki sem tudja pontosan, miért vezet a csökkent kalóriabevitel hosszabb élethez. Valószínűnek tartják, hogy relatív éhezés során aktiválódnak a szervezet regenerációs folyamatait elősegítő energiatartalékok, míg a „telezabált” állatok energiájukat elsősorban a fajfenntartásra koncentrálják. Úgy tűnik, hogy a környezet illata – melyből kiderül, hogy bőséges vagy szűkös táplálék vár-e a muslicára – előre felkészíti a szervezetet e két életforma valamelyikére.