Megritkítják a dél-afrikai elefántállományt

1995 óta kétségkívül fordult egyet a világ Dél-Afrikával: nemcsak a demokratizálódás vagy a társadalmi különbségek és az apartheid fokozatos felszámolása terén történtek radikális változások, de az állatvilágot is pozitívan érintették a kilencvenes évek elején bevezetett intézkedések. 1995-ben ugyanis a kihalás szélére került elefántokat a dél-afrikai kormány védelmébe vette, és a hatalmas állatokra vadászati tilalmat rendelt el.

Hullámzik az állomány

Az akkori intézkedéseknek köszönhetően mára keserédes problémával kell a dél-afrikai kormánynak illetve az állatvédőknek szembesülniük: a túlszaporodott elefántállomány immáron a természetes környezetet, sőt, helyenként kisebb falvak megművelt területeit veszélyeztetik.

Egy évtizeddel ezelőtt Dél-Afrika nemzeti parkjaiban az elefántok száma alig érte el a nyolcezret. A legfrissebb adatok szerint ma már megközelítőleg húszezer elefánt él szigorúan védett területeken, és az előrejelzések szerint 2020-ra számuk elérheti a harmincnégyezret.

Érdekesség, hogy az elefántállomány a huszadik század folyamán már egyszer megélt hasonlóan drasztikus létszámnövekedést, illetve csökkenést. 1931-ben, az akkor kialakított Addo Elefánt Nemzeti Parkban alig érte el a számuk az egy tucatot, miközben a század elején még közel ezerre becsülték az állományt ezen a területen. A nemzeti park kialakítását követően azonban regenerálódott az állomány, olyannyira, hogy a század második felében ismét felélénkült az elefántcsontért folytatott illegális vadászat.

Hatalmas siker az állatvédőknek

„A század eleji állatvédő programhoz képest a mostani programunk még nagyobb sikerként könyvelhető el” – nyilatkozta Graham Kerley, a Nelson Mandela Metropolitan Egyetem professzora a National Geographic News-nak. A dél-afrikai elefántok problémája így immáron a fordítottjára fordult: a nemzeti parkok határait átlépő elefántok nemcsak teljesen lelegelt, bizonyos értelemben elpusztított területeket hagynak maguk után, de az ivóvízforrások is egyre szűkösebbé válnak a nagy elefántpopulációnak köszönhetően. Ezen túlmenően nő az emberek és elefántok közötti konfliktusok száma is, hiszen gyakran a falvak termőterületeit, vagy éppen önfenntartásukhoz szükséges növényvilágát is elpusztítják a hatalmas állatok.

A dél-afrikai kormány alapos és széles körű vizsgálatokat és egyeztetéseket folytatott az ügyben, hogy milyen módon is lehetne megfékezni a túlszaporodott elefántállományt. Múlt pénteki sajtótájékoztatóján az ország környezetvédelmi minisztere, Marthinus van Schalkwyk elmondta: a kormány hosszas mérlegelést követően úgy döntött, hogy nem a fogamzásgátlás eszközét választja (mivel ennek pontos kihatásait egyelőre nem ismerik), nem is az állatok átszállítását, vagy a nemzeti parkok területének kiterjesztését (amelyek nemcsak költségesek, de kimenetelük is igen bizonytalan), hanem az állatállomány megritkítását.

A WWF csak legvégső megoldásként fogadja el

A WWF dél-afrikai szervezete és az elefántállományra figyelő állatvédő szervezet, az Elephant Management and Owners Association (EMOA) közös nyilatkozatban fejtette ki véleményét a dél-afrikai kormány határozatával kapcsolatban. Sajtóközleményük szerint a két szervezet elismeri, hogy az évtizedes védelmi program sikere miatt túlszaporodott az állomány, sőt azt is megjegyezik, hogy a dél-afrikai kormány valóban körültekintő módon, az érintett szervezetekkel történt hosszas tárgyalásokat és egyeztetéseket követően járt el, amikor múlt hét péntekjén végül bejelentette az állományritkítást.

Rob Little, a National Geographic News-nak nyilatkozva elmondta: „A WWF dél-afrikai szervezete ugyan nem támogatja az elefántok leölését, ám belátja, hogy ez is egy lehetséges eszköz a probléma megoldására.”

Vadászturizmus mentené meg az elefántokat?

Első látásra – de valóban csak első látásra – a WWF dél-afrikai szervezetének nyilatkozatával egybecseng az a vélemény is, amelyet Eugene Lapointe, a Convention on International Trade in Endangered Species (CITES) egykori, az International Wildlife Managment Consortium (IWMC) jelenlegi elnöke fogalmazott meg a BBC News honlapján. Lapointe szerint az elefántállomány szabályozására alkalmazott módszerek Afrika déli országaiban jóval sikeresebbek, mint a kontinens középső és nyugati országaiban választott eszközök.

Míg ugyanis Namíbia vagy Botswana a „fenntartható használat” politikájának elve szerint az idősödő vagy beteg állatok meghatározott és szigorúan ellenőrzött részét komoly pénzért a vadászok „rendelkezésére bocsátotta”, addig Kenya egyértelműen az állatok teljeskörű védelme mellett állt ki. Az állatállomány azonban Lapointe szerint az előbb említett országokban a korlátozott vadászat ellenére is jobban növekedett, mivel a lakosoknak érdekében állt az elefántállomány növelése és megőrzése. Az elefántok ugyanis a luxusnak számító vadászturizmus révén a helyi lakosok számára is komoly megélhetési forrást jelentenek, így a helyi lakosok is érdekeltek voltak az állatállomány fenntartásában vagy szaporításában.

Ráadásul Lapointe szerint a modell azért is alkalmazható, mivel környezet- és természetvédelemre az amúgy is szegény afrikai országokban csak nagyon ritkán jut pénz. Márpedig a vadászturizmusból befolyó összegek visszafordíthatóak az állatok védelmére, így gyakorlatilag önfenntartóvá válhatna az állatvédelem szerte Afrikában.

Rosa Hill, az International Fund for Animal Welfare szóvivője ugyanakkor a BBC News-nak nyilatkozva egyértelműen elutasította a felvetést: „gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, hogy a vadászatból befolyó nagy összegeket valóban az állatok védelmére fordítják-e. Még nagyobb probléma, hogy a vadászok célja egyértelműen a legerősebb és legnagyobb agyarral rendelkező állatok elejtése, nem pedig az öreg vagy gyenge állatoké. Ráadásul az állatállomány pontos száma mindig csak becslésen alapul, ami drasztikus következményekkel járhat, amennyiben rosszul mérik fel a vadászatok előtt az állományt.”