Albínó őz az ipolyszakállosi határban

A szlovákiai Új Szó híradása szerint az albínó őz esetében egy genetikai rendellenességről van szó, egész pontosan a bőrben és a szőrzetben található barna pigment, azaz festékanyag hiányáról.

Őzek körében rendkívül ritkán fordul elő albínó egyed, talán százezer közül egy példány akadhat. Ezek az állatok sokkal érzékenyebbek a fertőző betegségekre, és az immunrendszerük is gyengébb, mint rendes színű társaiké. A szemük rendszerint piros, ez is a festékanyag hiányát jelzi. Ugyanakkor az őzek a színe miatt nem közösítik ki albínó társukat, és semmiféle hátrány nem éri a csapatban, mert az állatok szagminták és hangok alapján azonosítják egymást.

A fehér őz egyetlen hátránya, hogy könnyebben puskavégre kaphatják, mert nem tud annyira beolvadni a környezetbe, mint a társai.

Horváth Ferenc, az ipolyszakállosi Sólyom Vadásztársaság vadgazdája a lapnak úgy nyilatkozott, hogy három-négy évvel ezelőtt bukkant fel először fehér őz a vadászterületükön, ám ez a példány eltűnt. Tavaly viszont egy őzgidánál jelentkezett ez a genetikai módosulás, s ez a gida azóta őzsutává cseperedett, és hófehér színű lett.

„Sokan azt hitték, hogy kecske jár az őzekkel. Mivel ez az állat a határ dísze, ezért állandóan figyeljük, s várjuk, hogy a nyári párzás után milyen színű utódokat hoz majd világra” – mondta az Új Szónak a vadgazda. A jelenség azonban egyáltalán nem kívánatos a vadállományban, hiszen úgymond genetikai romlást eredményezhet, de az őzre vigyáznak. Az állat befogása roppant körülményes lenne, s nem is gondoltak rá, az őz helyi érdekességnek számít. Felmerült az a lehetőség is, hogy esetleg állatkertbe vinnék. Hiszen, bár vigyáznak az állatra, nem kizárt, hogy valaki – éppen azért, mert ritka példány – kilövi.

Fotó: Toldi Marian