A fekete gólyákra várva

Közel egy évvel ezelőtt a legtöbb médiumban láthattuk, hallhattuk a hírt, hogy: Margit hazatért. Margit nem afféle világjáró nőszemély, hanem az a fekete gólya, amelyet 2005 őszén, a Duna alsó szakaszánál láttak el műholdas jeladóval, hogy nyomon követhessék mozgását a vonulás során. Társának, Koppánynak sajnos nyoma veszett.

A 2005-2006-ban, nyolc európai ország részvételével lezajlott fekete gólya (Ciconia nigra) műholdas követési program, melynek keretében összesen húsz gólyát láttak el ilyen jeladóval, rövid idő alatt igen ismertté tette ezt a fajt a nagyközönség előtt is, valamint hasznos információkat szolgáltatott a kutatók számára.

Az első fekete gólyák néha már február végén feltűnnek Gemencen. A többség viszont csak március 15-e után várható. Az első fiókák május elején jönnek a világra. A kirepülés akár már július közepén megkezdődhet, de zömmel augusztus 10-e körül zajlik. Ezt követően néhány hetet még a fészkelőhely közelében tartózkodnak, majd útra kelnek. A fekete gólyák két fő vonulási útvonala közül az egyik a Gibraltári-szoroson, a másik a Boszporuszon vezet át.

Bár konkrét adatok nincsenek, becslések szerint a fiókáknak első évben csak alig ötven százaléka ér el a telelőhelyre. A későbbi években a vonulás során a veszteség már csökken. „A legtöbb madárfajra jellemző ez, hogy az első életévben legnagyobb a vonulási veszteség” – mondta a National Geographic Online-nak Kalocsa Béla, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) fekete gólya-védelmi programjának vezetője.

Soraikat nem csak a fárasztó út tizedeli meg, hanem a legfőbb veszélyforrást jelentő magasfeszültségű vezetékek is, amelyek más nagytestű madarak számára szintén komoly problémát jelentenek Európa területén. A fekete gólyák egyébként akár a húsz évet is megérhetik, a Magyarországon jelenleg fészkelő legidősebb ismert korú fekete gólya 12 éves.

Növekvő állomány?

Az állomány nagyságát tekintve Magyarország európai viszonylatban nem tölt be meghatározó szerepet. A faj legjelentősebb állománya Lengyelországban, Németországban és a Baltikumban található. A fekete gólya elterjedési területe a Pireneusi-félszigettől Dániáig, nyugat-keleti irányban pedig Franciaországtól egészen az Ural, a Kaszpi- és a Fekete-tenger által határolt területig terjed. A fekete gólya egész fészkelőterületén veszélyeztetett faj.

Az európai állomány a 20. század közepén érte el mélypontját, ekkor számos területről szinte teljesen eltűnt. Ilyen volt például Belgium vagy Dánia is. Részben az 1990-es évek óta tartó hatékony védelmi intézkedéseknek köszönhetően jelenleg mindkét országban növekvőben van a számuk. Ugyanakkor a nagy állománnyal rendelkező országok szakemberei csökkenésről is beszámolnak.

Hazánkban az 1990-es közepe óta mintegy 150 párról 300 párra nőtt a fekete gólya állománya. A szakértő viszont felhívta a figyelmet arra, hogy ezek az adatok megtévesztők. A növekedés mögött ugyanis nem biztos, hogy valóban állománygyarapodás áll.

A jelenséget az is magyarázhatja, hogy a rendszeres, szisztematikus felmérés valójában csak az 1990-es években indult meg, nem csak Magyarországon, de a többi érintett országban is. Ma már elmondható, hogy a hazai felmérések, megfigyelések 90 százalékban lefedik az ország területét, ami az egy évtizeddel ezelőtti helyzethez képest jelentős előrelépés. Míg korábban inkább becsült adatok voltak, ma már szakértők bevonásával történik a potenciális fészkelőhelyek szisztematikus feltérképezése.

Világelső Gemenc

A fekete gólya élőhelyei közül elsősorban azok a vizes élőhelyek kiemelkedők, ahol a vízfolyás vagy állóvíz közelében idős hagyásfákkal tarkított erdők húzódnak. A legsűrűbb hazai állomány a Duna mentén Gemencen és Karapancsán található, és ez jellemző a Duna szerbiai és horvátországi szakaszán is. Gemenc különlegessége, hogy világviszonylatban is kiemelkedő az állománysűrűség. Itt öt négyzetkilométerenként egy pár fészkel, ami a szakirodalomban föllelhető adatok alapján a világon sehol máshol nem fordul elő.

További jelentős hazai élőhelyek a Belső-Somogyban, a Zemplénben, a Bodrog mentén, a Szatmár-Bereg térségben, a Szigetközben, valamint a Tisza mentén találhatók. A Tisza mentén azonban a Duna déli szakaszához képest keskenyebb hullámtér húzódik, emiatt a madaraknak itt kevesebb lehetőségük van a megtelepedésre.

Az idős, nagy fák nélkül nehéz a fészekrakás

Napjainkban a legnagyobb veszélyt a fekete gólyákra az erdőgazdálkodás jelenti, mivel ezek a madarak az idős, terebélyes, hatalmas oldalágakkal rendelkező hagyásfákat szeretik, hiszen csak erre tudnak stabil fészket építeni. Emellett fontos, hogy a fészket sűrű ágak, lomb vagy bozót takarja.

A fatermesztési célú erdőgazdálkodásban viszont szinte ismeretlen a hagyásfák fogalma, hiszen ott a rövid távú gazdasági érdekek miatt a hasonló korú és fajösszetételű erdőket részesítik előnyben. Éppen ezért még a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken is előfordul, hogy az erdőgazdálkodási és a természetvédelmi érdekek ütköznek.

A fekete gólya nagyon érzékeny a zavarásra. Főleg a fészkelési időszak elején (március-május), a fiókák kikeléséig. A fészek közelébe merészkedő kíváncsiskodók vagy akár szakemberek is könnyen elriaszthatják a madarat.

Ma már a nemzeti parkok területén a fészekfák körül száz méter hatósugarú védelmi zónát jelölnek ki, amit az erdőgazdálkodás során is érintetlenül kell hagyni. Habár ez jelentős előrelépés a korábbi helyzethez képest, nem biztos, hogy elegendő távolság ahhoz, hogy a madár biztonságban érezze magát. Hiszen ha például a fészek magasan van, és kevés ág takarja, messzebbről látszik, így az állat veszélyérzete továbbra is nagy. Ugyanakkor nehéz ellenőrizni a védelmi intézkedés betartását, hiszen a túlzott fészekfigyeléssel maguk a védelmet és ellenőrzést végzők is elriaszthatják a madarat – mondta lapunknak Kalocsa Béla.

Nincs pénz a műholdas nyomkövetés folytatására

A fekete gólya a 2005-2006-ban zajlott műholdas követési program révén tett szert nagy „népszerűségre”. Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága által támogatott nemzetközi program célja a fekete gólyák élőhelyéül (is) szolgáló Natura 2000 területek bemutatása és népszerűsítése volt az európai lakosság körében.

Természetesen emellett számos új ismeretet is sikerült szerezni a madarak vonulási útvonaláról, valamint a telelőhelyükről. Ez utóbbiak a szakemberek számára is nagy fehér foltok voltak korábban, ugyanis a közép-afrikai telelőhelyek jórészt politikailag instabil országokban vannak, ahol a helyi megfigyelés nehéznek bizonyul. Bár a 2006 tavaszán, a madarak visszaérkezésével lezárult program folytatása nagyon hasznos lenne, egyelőre pénz hiányában nem várható, hogy a közeljövőben sor kerül erre.

További információ a fekete gólya-védelemről és -kutatásról >>

Fotók: Imre Tamás (1, 2, 3), Imre Tamásné Anikó(4)

Kapcsolódó cikkünk: