Így néztek ki az első fák

Az amerikai Binghamton Egyetem paleontológusainak kutatásáról a Nature tudományos lap számolt be.

Bolygónk legkorábbi fáinak maradványaira először az 1880-as évek második felében, a New York állambeli Gilboa településen bukkantak. A Wattieza névvel illetett fák 390-350 millió évvel ezelőtt éltek. A felfedezés szenzációnak számított, ám mivel csupán fatörzskövületet találták, pontos képet nem tudtak a fa kinézetéről alkotni.

Két évvel ezelőtt brit és amerikai paleontológusuk az említett időszakból két új fakövületre is ráakadtak. Ezek a leletek már a Wattieza koronáját illetően is útmutatást adnak.

A Föld első fái a mai fák közül leginkább a pálmákra, a páfrányokra és a cikászokra hasonlíthattak. Körülbelül nyolc méter magasak voltak, és egyenes törzsből valamint szélesre tárt koronából álltak. Ez utóbbit vastagabb ágak képezték, amelyeken a kéz ujjaihoz hasonló elágazások voltak. Miközben a fa hosszú életű törzse állva maradt, koronájának kisebb elágazásait rendszeresen lehullatta. Az ágak folytatásában valószínűleg a fotoszintézis egy primitívebb formája ment végbe.

A fa gyökerei a felszín közelében maradtak és kevéssé ágazódtak szét, ami megnehezítette a tápanyagok felvételét. A kutatók szerint az ősi fák spórákkal szaporodtak.

Az első erdőségek megjelenése mérföldkőnek számít Földünk történetében. A fák hirtelen olyan jelentős mennyiségű széndioxidot vontak ki ugyanis a légkörből, hogy bolygónk átlaghőmérséklete számottevően mérséklődött.

Az első, a mai fák koronájára emlékeztető lombozattal rendelkező fa az Archaeopteris, 15-23 millió évvel a Wattieza után jelent meg bolygónkon.