Hol élnek pelék Magyarországon?

Mivel foglalkozik a pelész? Valószínűleg nem sokan tudnának hirtelen válaszolni erre a kérdésre, ugyanis nem túl gyakori, és valljuk be, első hallásra kissé furcsa foglalkozásról van szóról van szó.. Pedig nem habókos csodabogarakat, hanem pelekutatókat takar a név.

A pelékről a nagyközönség általában annyit tud, hogy beköltöznek a padlásainkra, kárt tesznek a gyümölcsöseinkben, és elpusztítják a madárfiókákat. Nos, ezek valójában tévhitek, bár kétségtelen, hogy mindegyiknek van némi valóságalapja. Hogy mi igaz ebből, arra a KvVM Zöld Galériáján tartott előadássorozat legutóbbi alkalmával kaphattak választ az érdeklődök két hazai szakértőtől: Bakó Botondtól, a KvVM Természetmegőrzési Főosztályának munkatársától és Hecker Kristóftól, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) munkatársától.

Három pelefaj is él nálunk

A magyarországi pelekutatás viszonylag új keletű dolog. Csak alig egy évtizedes múltra tekint vissza, annak ellenére, hogy a pelék három fajjal is képviseltetik magukat hazánkban.

Habár legelterjedtebb pelefajunk a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), félénksége és az erdei peléhez hasonló rejtőzködő életmódja miatt ezzel találkozhatunk a legritkábban. Domb- és hegyvidékeken valamint síkvidékeken egyaránt megél, erdőszéli cserjésekben, felhagyott gyümölcsösökben, nádasokban fordul elő leginkább. Élete nagy részét sűrű, tüskés bokrokban tölti, amelyek megvédik a ragadozóktól és a hívatlan bámészkodóktól. Csak este merészkedik ki onnan, hogy táplálék után kutasson, de ekkor is jórészt csak az ágakon mozog, és a fészek közvetlen közelében marad.

A mogyorós pele elterjedése

Mint az első képen is látható, fűszálakból font gömb alakú fészkét kívülről falevelekkel borítja, és egy-két méteres magasságba, az ágakra építi. Az ún. szülőfészek (ahol világra hozza kicsinyeit) annyiban különbözik a „hétköznapitól”, hogy belül növényi repítőkészülékekkel is kibéleli, így melegebb és puhább lesz. A mogyorós pele, többi rokonától eltérően, különleges módszerrel menekül. Veszély esetén képes elhagyni a farkát borító bőrt és szőrzetet, hogy egérutat nyerjen. Ez a trükk viszont csak egyszer vethető be, ugyanis a csupaszon maradt farkcsigolyákon nem regenerálódik újra a bőr – mesélte Hecker Kristóf.

A téli hibernált állapot akár 5-7 hónapig is tarthat

A pelék télen földalatti járatokba húzódnak, és ezekben a béleletlen fészkekben vészelik át a novembertől májusig tartó hideg, ínséges időszakot. Amikor tavasszal előbújnak, elsősorban friss hajtásokkal, rügyekkel táplálkoznak.

Kutatók megfigyelték, hogy kitűnően alkalmazkodnak az időjárási viszonyokhoz. Ugyanis ha a tavasz nagyon száraz, és a rügyek, hajtások nem tartalmaznak elég nedvességet, a pelék óvatosak lesznek az utódtervezés terén, és akár el is maradhat az adott évi szaporulat.

Nyár folyamán az étlapjukon már megjelennek az ízeltlábúak is, később pedig a gyümölcsök és termések teszik ki a táplálék nagy részét: többek között som, makk, csipkebogyó vagy kökény.

Mivel a pelék télen a felhalmozott energiát használják fel, fontos, hogy az erre való felkészülési, vagyis táplálkozási idő minél hosszabb legyen. Ez főleg a fiatal és még gyengébb állatoknál nélkülözhetetlen, ezért ezek akár november végéig is kihúzhatják a felszínen. A téli álomra vonuláshoz a levélhullás „adja meg a jelet”, hiszen a lombjukat vesztett bokrok, fák már nem nyújtanak védelmet az állatoknak a ragadozók elől.

Nagy pele

Az öt-hat hónapos nyugalmi időszak alatt testhőmérsékletük igen alacsony, mindössze 2 Celsius fok (normálisan 35-36 Celsius fokról). Szívverésük pedig akár óránként egyre is csökkenhet. A tél komoly megpróbáltatások elé állítja a peléket is, a fiatal egyedek 70-80 százaléka nem éri meg a tavaszt.

A pelék hibernált állapota idősebb és jobb fizikai állapotban lévő egyedeknél hosszú tél esetén 7-8 hónapig is tarthat. A peléknek ez a tulajdonsága több nyelvben a nevükben is tükröződik. Talán a legjobb példa erre a nagy pele német neve: Siebenschläfer, ami hétalvót jelent.

Gyümölcsösök kártevői?

A nagy pelékkel (Glis glis) gyakran találkozhatunk erdők közelében lévő gyümölcsösökben, hétvégi házak vagy templomtornyok padlásán – ide húzódnak be nappalra. Mivel éjszakai életet élnek, neszezésük, szaladgálásuk könnyen tönkreteheti az esti szunyókálásunkat. A nem kívánatos – bár igen könnyen barátkozó – pele lakótársak ellen viszonylag könnyen bevethető trükkök vannak, magyarázta Bakó Botond.

A nagy pele elterjedése

Amennyiben már beköltöztek a padlásunkra, próbáljuk megfogni, és minél messzebb vinni őket. A befogás legegyszerűbb, de hatékony módszere, ha egy kitámasztott cserép alá gyümölcsdarabot teszünk csalinak. A cserép alatt rekedt állatot ajánlott kesztyűvel megfogni, mert kis mérete ellenére nagyon harapós jószágról van szó, és komoly sérüléseket okozhat.

A padlásunktól tartósan úgy tarthatjuk távol őket, ha a tetőre hajló lombos ágakat – amin könnyen a padlástérbe juthatnak – visszavágjuk. A nagy pelék ugyanis csak takarásban, vagyis sűrű lombozatú ágakon közlekednek. Életük nagy részét a fa lombkoronaszintjén és a bokrokban töltik, szinte soha nem merészkednek le a földre táplálékért.

A nagy pele, mint neve is mutatja, a hazai pelefajok közül a legnagyobb. Egy-egy jól megtermett egyed ősszel akár 200-250 grammot is nyomhat, ám még így is csak fele akkorák, mint a dél-európai nagy pelék, amelyek akár fél kilósra is megnőhetnek.

A közhiedelemben élő peleproblémák egyikéért a nagy pele a „felelős”. Sokan a gyümölcsösök kártevőjének tartják, ugyanis bár az állat nem eszik sokat, viszont annál több gyümölcsöt megkóstol, megrág. Ám mivel kis egyedszámú fajról van szó, az okozott kár összességében nem tekinthető jelentősnek – hangsúlyozta Bakó Botond.

Nagy pele

A kutatók nemrégiben megfigyelték, hogy a nagy pele a barlangokba is beköltözik, akár több száz méter mélyre is. Ez igen meglepő felfedezés, és a kutatók egyelőre értetlenül állnak a jelenség előtt, hiszen az állat számára a barlangból való kijutás az élelemért túl hosszú utat jelent ahhoz, hogy naponta kétszer megtegye. Ráadásul a barlangokban teljes sötétség uralkodik, szemben a felszíni éjszakai fényviszonyokkal, így jogosan merül fel a kérdés, hogyan tájékozódnak lenn a pelék. A téli álom helyszínének szintén alkalmatlan egy barlang, ugyanis ott a hőmérséklet egész évben tíz fok körül alakul, ami a téli hibernáláshoz túl magas, az állat idő előtt felélné energiatartalékát.

Az erdei pele állománya veszélyeztetett

Legritkább pelefajunk az erdei pele (Dryomys nitedula). Mivel ez is emberkerülő és kevés helyen fordul elő, kicsi az esélye, hogy találkozunk vele. A faj Európa nagy részén egészen Közép-Ázsiáig megtalálható, viszont a legtöbb helyen mikropopulációt alkot. Állományai olyan kicsik és elszórtak, hogy jelenleg 24 alfajuk ismert, ami kisemlősöknél igen magas értéknek számít.

Az erdei pele elterjedése

A mogyorós peléhez hasonlóan bokrokban él. Fészkét száraz mohából építi, és állatszőrrel béleli. Az erdei pelétől a fészekrablás sem áll távol. A nálunk előforduló három pelefaj közül ez az egyetlen, amelynek repertoárján jelentősebb mennyiségű állati eredetű táplálék is szerepel: madártojás, madárfióka, de egy –egy legyengült felnőtt madár is előfordul. Mivel ennek a fajnak az állománya igen kicsi, valójában a fészekrablás vád túlzó, potenciális veszélyt nem jelent az énekesmadarakra nézve.

Magyarország világviszonylatban is egyedülálló a pelemonitorozás tekintetében. 2006-tól a hazai nemzeti parkok területén 50-50 peleodút helyeztek ki a kutatók, amelyeket rendszeresen ellenőriznek. Bakó Botond elmondta, hogy habár az országos állomány számszerű méretére vonatkozólag igen nehéz becslést adni, a kutatások kimutatták, hogy a mogyorós és a nagy pele hazai állományai stabilak, gyakorlatilag egyikük sem tekinthető veszélyeztetett fajnak. Viszont az erdei pele állománya nagyon kicsi és igen sérülékeny, ezért a szakértők már megtették az első lépéseket a faj fokozottan védetté nyilvánításához.

Mogyorós pele

Fotók: Forrásy Csaba

Ábrák: Bakó Botond, Csorba Gábor, Hecker Kristóf