Októbertől tilos a fenékhálós halászat

A megállapodás, amelyet húsz ország és az EU írt alá, a napokban Chilében rendezett nemzetközi halászati konferencián született. Ígéretes, hogy a résztvevők között vannak a legnagyobb mélytengeri halászflottákkal rendelkező országok is. A konferencia célja az volt, hogy megoldást találjanak a tengeri élőlényeket és az óceánok sérülékeny ökoszisztémáját fenyegető veszélyek ellen.

A megegyezés értelmében tilos lesz a fenékhálós halászat azokon a vizeken, amelyek ökoszisztémájának sérülése valószínűsíthető vagy már bizonyított. A tiltás addig marad érvényben, amíg jelentős összegű adót nem vetnek ki a tevékenységre, és amíg nem történik meg az adott terület élővilágának részletes feltérképezése, a további pusztulás megelőzése érdekében – áll a WWF közleményében.

Dózerolás a tengerfenéken

A fenékhálóval történő halászat a tengerfenékhez közeli élővilágot fenyegető egyik legnagyobb veszély. A módszer lényege, hogy nehezékekkel ellátott hálókat vontatnak végig a tengerfenéken, ez pedig percek alatt tönkreteszi azt, aminek kialakulásához évezredekre volt szükség. A hálók teljesen elpusztítják a mélytengeri fajoknak (például a garnélaráknak) otthont nyújtó hideg vízi korallzátonyokat, és gyakorlatilag ökológiai sivataggá változtatják az aljzatot.

A koralltelepek fontos szerepet töltenek be a tengerek ökoszisztémájában, ugyanis számos élőlénynek – tengericsillagoknak, rákoknak, halaknak – biztosítanak élőhelyet. Főleg ez utóbbi miatt nem csoda, hogy a halászterületek mintegy 40 százaléka a hidegvízi koralltelepek térségében található. Éppen ez jelenti a vesztüket.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a mélytengeri halászat során felszínre hozott élőlények lassú növekedésűek, ezért nagyon érzékenyen érinti őket a halászat. Hiszen ahhoz, hogy elérjék az ivarérettséget, több évtizedre is szükségük van, az intenzív halászat mellett viszont erre „nincs idejük”.

Szigorú ellenőrzésre van szükség

A konferencián részvevő országok létrehozták a Dél-Csendes-óceáni Regionális Halászat-igazgatási Szervezetet (SPRFMO), melynek feladata az egyezményben foglaltak ellenőrzése, valamint, hogy tudományos kutatásokon alapuló ajánlások szerint határozza meg a kihalászható halmennyiséget. A megállapodás az Indiai- és a Csendes-óceán Egyenlítőtől délre fekvő részére vonatkozik.

Az egyezmény betartatását a halászhajókra küldött megfigyelők ellenőrzik. A megfigyeléssel járó költségeket a halászhajókat működtető vállalatok állják. A szakemberek szerint az emelkedő üzemanyagár és a kutatásra valamint az adóra fordított összegek várhatóan megemelik a halászat költségeit, ezzel valószínűleg gazdaságtalanná válik majd a halászatnak ez a formája, és remélhetőleg felhagynak vele.

A megállapodás szeptember 30-án lép életbe. Ezt a határidőt tűzte ki az ENSZ a mélytengeri vonóhálós halászat beszüntetésére azokon a területeken, ahol nem hoznak érdemi szabályozást a halászati igazgatásban 2007 végéig.

Kapcsolódó cikkeink: