Hoppon maradt a szerelmes albatrosz

Az Albert névre keresztelt magányos dolmányos albatrosz valószínűleg úgy került Skóciába, hogy 1967-ben egy erős szélvihar eltérítette útirányától az Atlanti-óceán déli részén. Az utóbbi négy évtizedben számos félreeső szigeten igyekezett elcsavarni valamelyik szulatojó fejét – természetesen sikertelenül.

Amikor először megpillantották, akkor is éppen néhány hatvan centiméteres szulával igyekezett párosodni. Ez – tekintve Albert 90 centiméteres magasságát és több mint két méteres szárnyfesztávolságát – meglehetősen bizarr látványt nyújtott.

Albert az utóbbi három évet a Külső-Hebridák és Shetland között kiemelkedő Sula Sgeir nevű apró atlanti-óceáni sziklaszirten töltötte. Szakértők szerint semmi esélye nincs, hogy igaz szerelemre találjon ilyen távol az otthonától, amely Argentína déli része és a Falkland-szigetek. Így kénytelen lesz beletörődni az agglegényéletbe. Ez még elég hosszú időt jelent, hiszen a madár élettartama elérheti a 70 évet.

Noha a dolmányos albatrosz (Diomedea melanophris) a legnagyobb elterjedésű és a leggyakoribb albatrosz a 13 albatroszfaj közül, mégis szerepel a veszélyeztetett fajok listáján, elsősorban a halászat miatt. A madarak követik a halászhajókat és beleakadnak a horgokba, amikor megpróbálják elcsenni a könnyűnek tűnő zsákmányt.

A faj természetes szaporodóhelye a Horn-fok körüli terület, Dél-Amerika déli csücske és a Falkland-szigetek.