Lassú repülésben a denevér győz

A madarak szinte minden képzeletbeli díjat besöpörnek káprázatos repülési képességeikért. Azonban a denevéreknek is akad néhány ügyes trükk a tarsolyukban, különösen, amikor lassan repülnek.
A kutatók most jöttek rá ennek egyik lehetséges okára. A denevér egyedülálló légörvénylési mintázatot hoz létre a szárnya mögött.
Nagy sebesség esetén a denevérek és a madarak röpte szinte teljesen azonos. Lassúbb repülésnél azonban eltérő módon oldják meg a levegőben maradást. Ennek oka a testük felépítésében keresendő. A madarak képesek szétválasztani tollaikat a felfelé irányuló szárnymozgásnál, így minimalizálják a közegellenállást és maximalizálják a felhajtóerőt.
A denevérek szárnya azonban rugalmas bőrhártyából áll, ezért más módszerhez kell folyamodniuk a levegőben maradáshoz. Hátrafelé és szinte teljesen kifordítva csapkodnak a szárnyukkal.
Lassú sebességnél a légörvénylés is jelentős hatást gyakorol a teljesítményre. Korábbi tanulmányokban Anders Hedenstrom, a svéd Lundi Egyetem ökológusa és munkatársai megmérték a nagy fülemüle és a vörösbegy szárnyai által keltett légörvényeket, és azt tapasztalták, hogy repülés közben egyetlen légörvényt hoznak létre. A tudósok ezután elhatározták, hogy megvizsgálják, mi a helyzet a denevér esetében.
A kutatók két nektárdenevért helyeztek el egy alacsony turbulenciájú szélcsatornában. Kiderült, hogy a denevérek aerodinamikai sajátosságai jóval bonyolultabbak, mint azt a korábbi tanulmányok sugallták. A madarakkal ellentétben a denevérek mindkét szárnya mögött kialakul egy-egy légörvény, ami Hedenstrom szerint „teljesen váratlan fölfedezés”. Eredményeikről a Science folyóiratban számoltak be.
Mi okozhatja a különbséget? Hedenstrom úgy véli, talán az, hogy a nektárdenevéreknek nincs farkuk, amely összekapcsolja a légörvényeket a madaraknál. Az izolált felhajtó légörvények valószínűleg javítják a manőverező képességet, mivel a szárnyak aerodinamikai szempontból függetlenebbek.
Egy amerikai biológus szerint a kutatásból a repüléssel kapcsolatos általánosabb következtetések is levonhatók. Úgy tűnik, hogy a denevérszárny a maga rugalmas membránjával hatékonyabb eszköz a lassú repüléshez, mint a madarak tollas szárnya. Ennek az önműködő miniatűr repülőszerkezetek tervezésekor és készítésekor lehet gyakorlati jelentősége.